Nikiló, lelkes olvasónk precíziós találata, miként írja, félúton a fészer és az óvszer között. Igen nagy jelentőségű meglátás, amennyiben felveti a kérdést, vajon egy szó puszta hangzása determinálhatja-e a vele jelzett dolog jellemét? Úgy tűnik, a válasz igen. Ahogy a fészer is, látszólag tárolási funkciót szolgáló épület, valójában a hulladék külvilágtól való átmeneti elrejtésének eszköze, s amiként az óvszerben tárolt dolgok is ritkán kerülnek terítékre a Szépművészeti Múzeumban, akként a fószer is jellemzőbben használandó alkoholista, fogatlan, ex-segédmunkanélküli kocsmatöltelékre, mint kitüntetés előtt álló, kétszeres olimpiai bajnok rákkutatóra. Ennél is jobban jellemzi azonban használóját: a reménytelenül panelrengeteg-lelkületű, kevésre vágyó, majd arról is legkésőbb 5 évesen lemondó, önnön középszerűségét soha feldolgozni nem képes, s ebbéli szerencsétlenségében amúgy sajnálni és megsegíteni való pojácák műlazaságot sugalló, a másikat a maguk szintjére rántani igyekvő szava járása. Hasonlít még a fűszerre is, de arról semmi nem jut eszünkbe.

Logikailag, de meg még amúgy bármilyen szempontból, úgy szakmailag, mint emberileg, a humán mesterséges táplálási protokollok és a kvantumelektrodinamika jelenkori eredményei szerint egyaránt, a mínusz egyedik nap pont annyira értelmes, mint azt kijelenteni aktuális partnerünknek, hogy a szexuális elhasználtsági fokunk "úgyszólván szűz". Rejteznek a módszerben lehetőségek még, így pl. a számomra szimpatikus III. András királyunkra ezentúl I. Andrásként fogok hivatkozni, a proli megközelítésű I. András ellenben mínuszmásodik Andrássá fog jelentéktelenedni szememben. Zugevők is lelki megnyugvást találhatnak a módszerben, amely értelmében bármely elfogyasztott falat az aznapi első falat, nem számítva a mínusz 317. falattól a nulladikig számozott falatokat.

Ez blogunk első posztja.

Valami sváb kifejezés. Számottevő sváb beütésünk ellenére (elvégre a család apai ága ősi pilisvörösvári família) roppantul bosszantó az a fajta, német ajkú önhittség, amely az amúgy az átadó német nyelvben is legalább 150 éve halott kifejezéseket töktermészetesen használandó magyar szavaknak próbál meg beállítani. Nem, a vínersnicli nem magyar szó, és nem is közismert, meg még csak nem is része az általános műveltségnek, ahogy a stafírung és a rósejbni sem. A jelenség egyik különösen nyamvadt vadhajtása a virtigli szavunk, amelyről első olvasatra (ott egy irodalmi alkotásban virtigli mészárosról volt szó), azt sem tudtam eldönteni, mivel kapcsolatos. ez most egy izmos mészáros? Esetleg egy véres? Vagy egy feltűnően csendes? De komolyan, őrizgetünk itt 300 éves roncsokat egy rég halott nyelvből, oszt minek? Skandallum az egész, virtigli skandallum.