Doboscukorba ragadt hajszálnál is idegesítőbb szófordulat, amelynek kimondását láthatóan soha nem előzi meg az agy rendeltetésszerű használata. Valahányszor hallom, kedvem támad megkérdezni, mégis melyik az az étel- vagy italféleség, amelyet rosszul elkészítve - odaégetve, félig nyersen vagy elsózva - is szeretni tetszik? Ön ügyebár a levesbe is rak egy szem hagymát, csak az íze végett? Felteszem, ön igényes ember. Hogy szarna bolhanyakörvet, kérem alássan.

De tényleg: minek? A nyelvi konzervativizmusnak ugyan megvan a maga szerepe, de a hasonló ostobaságok túltengése eredményezi aztán, hogy amikor meg akarod mutatni gyerekednek a Gőgös Gúnár Gedeont, rájössz, hogy 2 szavanként magyarázatot kell fűznöd a versek mellé. Nincs lelombozóbb ennél, s habár a felesleges szószaporítás lételemünk, azért ildomos annak is gátat szabni. Minek utána a mérték mindeneknek a kulcsa, tetszikérteni?

Ha felsorolnánk mindazon élelmi anyagok listáját a tojáson kívül, amelyekből készíthető rántotta, a halmaz elemeinek száma - részben összefüggésben a következményekkel - pontosan megegyezik azzal, amennyi értelme van a rántotta szó elé minden tetves alkalommal odamondani a tojás előtagot. Sertésszalonna legyek, ha értem.

Nem, nem is a borkülönlegességekkel van bajunk, az a sima, hétköznapian idegesítő borsznobság keretein belül, lókolbásszal agyonveréssel relatíve jól orvosolható eset. Megvetésünk kiemelt tárgya azok a jellemzően 22-28 éves, egyetemi hallgató lányok és asszonyok, akik szerint a Sangria egy borkülönlegesség, ergo igényes nőként fogyasztaniuk illik. A valóság ezzel szemben az, hogy az amúgy nem túl kifinomult ízlésű, bajszos katalán asszonyok által is inkább kiköpni, mint lenyelni való bort igyekeznek minden hájjal megkent marketingesek a műveletlen, kelet-európai picsatársadalomra rásózni. A Sangriává feldolgozott italok minőségéről sokat elárul, hogy a fára rothadt gyümölcs ízével kell legalább méla undorral fogyaszthatóvá nemesíteni. Dekantált lófasz, krumplilángossal, az.

Hogy röviden elejét vegyük az értetlenkedésnek: a szerelmeskedés az a dolog, amit a nők csinálnak dugás közben. De mivel ez mindenkinek a magánügye, tök felesleges erre egy szót fenntartani, ahogy arra sincs önálló kifejezés, hogy "Zsigeri ellenszenvvel viseltetni minden iránt, ami azokkal a népekkel kapcsolatos, amelyek beszéd közben hadonásznak", legfeljebb tudjuk, hogy ezt nevezik normálisnak. Szerelmeskedjenek a lovak, az emberek jussa inkább legyen az egészséges, kellemes dugás.

Finomkodó, műmájer, intellektuálisan magát mindenki másnál magasabban kvalifikáltnak gondoló, ám a valósággal mintegy 30 éve kapcsolatot vesztő zsurnalisták, azon belül egy konkrét személy és holdudvarának szava járása. Ha nem tudnánk, hogy Tamás Gáspár Miklós szófordulata, akkor most azt hinnénk, hogy Tamás Gáspár Miklós szófordulata. Az ilyen akkor is zsemlyét kér a közértben, ha frakkban van, csak hogy mindenképp egyéniségnek érezhesse magát. Örök félelme, hogy egyszer Jeopardyban a "híres magyar újságírók" témakörben nyilvánosan marad alul egy karosszérialakatossal szemben. Rá is férne.

Logikailag, de meg még amúgy bármilyen szempontból, úgy szakmailag, mint emberileg, a humán mesterséges táplálási protokollok és a kvantumelektrodinamika jelenkori eredményei szerint egyaránt, a mínusz egyedik nap pont annyira értelmes, mint azt kijelenteni aktuális partnerünknek, hogy a szexuális elhasználtsági fokunk "úgyszólván szűz". Rejteznek a módszerben lehetőségek még, így pl. a számomra szimpatikus III. András királyunkra ezentúl I. Andrásként fogok hivatkozni, a proli megközelítésű I. András ellenben mínuszmásodik Andrássá fog jelentéktelenedni szememben. Zugevők is lelki megnyugvást találhatnak a módszerben, amely értelmében bármely elfogyasztott falat az aznapi első falat, nem számítva a mínusz 317. falattól a nulladikig számozott falatokat.

Ez blogunk első posztja.

Eredetileg a bátorság és önfeláldozás szülte politikai akarat, majd később a kiemelkedő szellemi teljesítmény nyomán létrejövő technikai-technológiai újítások jelzője volt, amelyek folyományaként társadalmak, illetve egész iparágak újultak meg és léptek szintet. Méltán tarthat igényt e jelzőre a radartól a hátul töltős puskáig, a szekularizált eszméktől a macskaajtóig, az általános és egyenlő választásoktól a kakaós tejbevonó masszáig számos politikai és műszaki újítás.

Mainapság inkább marketing-alapú, ordas nagy büdös lehúzások állandó kísérője, mint például amikor a revitalizáló sampon néven árult petrolkémiai melléktermék portfoliója az eddigi mohazöld, mosotttepertőkrém-sárga és cukrozott eper színek mellett végre bővül a liofilizált levendula árnyalattal. Hasonlóképp: míg korábban a forradalmi jelző a szerzetesi életmódot 1000 évre meghatározó Benedek apátot és a hozzá mérhető hatású gondolkodókat illethette csak meg, napjainkra  a 117 embert és két macskát az utcára szólító, a köztéri székelés társadalmi elismertségéért küzdő csoport tevékenységét méltató cikkeknek lett állandó eleme. Amennyiben nem fordítunk a trendeken, hamarosan a szenzációs jelző valamennyi, közönséges napkelte leírásában szerepelni fog. Az olvasótáborunkat alkotó korszakos zsenik segítségét kérjük ennek megakadályozásában.

A fájdalmasan középszerű, tehetségtelen polgár jelzője önmagára vagy valamely, érdeklődési körébe tartozó kulturális területre. Semmi másra nem hivatott, mint hangsúlyozottan tehetségtelen és önmaga jelentéktelenségét megemészteni képtelen hősünk nem létező különlegességére felhívni a külső szemlélő figyelmét. Lényegében nem több, mint egy marginális, de tehetséget semmiképp nem igénylő érdeklődési körben az átlagnál hangyafasznyival bővebb, lényegében egyfajta intellektuális holtsúlyt képező információ birtokában meggyőződve lenni önnön kiválóságunkról. Így lesz Senki Jakab idővel Jakab, aki igényes zenéket hallgat, Jakab, aki igényes filmeket néz, illetve Jakab, aki igényes borokat iszik. Mondanunk sem kell, hogy nevezett Jakab szellemi kvalitásai alapján pont olyan eséllyel pályázik a tetszelgett szerep tényleges szaktudássá transzmutálására, mint félbevágott angolhering a Field-díjra. Szinte mindenki másnál kártékonyabb és nevelhetetlenebb fajta. Az ellene való egyetlen védekezés az, ha ismeretségünk 37. másodpercében vérig sértjük, hogy soha többé ne keresse a társaságunkat. Minden más esetben hosszú, fájdalmas szenvedés lesz a büntetés.

November tájt eltüzelt szantálfa padlóig lelakott jelzőnk az árnyalt. Fejlődéstörténete hasonló utat járt be, mint a progresszív szóé. Ahogy a progresszív jelző lassan mindenkit megillet, aki egy 74 perces album során képes egy darab 3:30-nál hosszabb dalt összeizzadni, esetleg van a ritmusképletben pontozott tizenhatod vagy a hangszerelés során előkerül bármilyen rézfúvós(t imitáló KORG vagy ROLAND hangképző eszköz), akképpen az árnyalt gondolkodás mainapság megillett bárkit, aki képes egynél több szempont egyidejű figyelembe vételére. Így lesz művelt automatikusan bárki, aki életében olvasott folyószöveget, így válik comme il faut-vá az eszme, ami 10-nél kevesebb csoportot érintően, legfeljebb 3-4 millió embert lőne a Dunába, s így kerülhet a tisztességes jelző olyan ember neve elé, aki kevesebbet lopott, mint lophatott volna. Mi meg állítólag elég tehetséges bloggerek vagyunk. Valami kurvára félrement, gyerekek!