Aki ezt a kifejezést alkotta (és az nem mostanában történt), annak bizonyára vág az esze, mint a tű. Akik pedig azóta is majmolják, nyilván borotvapengével stoppolják a zoknijukat. Mi más indokolná ezt a képtelen szóösszetételt? Persze azt készséggel elismerjük, hogy egy egymilliós fotóapparáttal (+kiegészítők) nem lehet egyszerűen "nagyon éles" képet készíteni, ott már kell egy kis extra. Ez olyasmi lehet, mint a borcímkék nyelvezete, a közönséges gagyilőrét is szánni valóan felcicomázza, hogy az erre vevő, árcédulát szándékosan rajtafelejtő procc népségnek jobban ízeljen a hegy leve. Illik is oda: a keserűmandulás és cigánymeggyes ízvilágot bársonyosan sejtetni engedő kiegyensúlyozott mineráliák üdén harmonizálnak a hosszan lecsengő tűéles savgerinccel*. Ugye hogy fel sem tűnt?

 

A fent említett sznobok számára javasolt új kifejezések még a kőgyors, a villámkemény, a falhideg, a vérmagas, a jégvörös és a toronyfehér. Ja és továbbra se feledkezzünk meg a fogkemény tésztákról...

 

*Erről a boros jelenségről több bejegyzés is született már ehelyütt, korábban szépen összefoglalta egy másik blog: http://wineflow.hu/2015/05/14/felesleges-szavak-a-borleiras-nyelveben/

 

Közeledik a nyár, eljött a címben emlegetett télisportok ideje. No de álljunk csak meg egy szóra! Láttatok már korcsolyát? Most képzeljétek el, hogy addig kicsinyítitek, amíg be nem fér a szátokba, hogy egy, a hüllőktől ellesett félköríves nyakmozdulattal lenyelhessétek. Bizony erőlködni kellene hozzá rendesen. Ugye már a gondolat is elborzaszt? Hiszen végighasítaná a garatot, majd a nyelőcsövet, a gyomorban súlyos belső vérzéseket okozna, és azután a kevésbé szerencséseknek még a bélrendszerét is összekaszabolná, az örök mázlisták ezt talán már meg sem érnék. A korcsolya nem ennivaló, nem csúszik és nem passzol semmilyen alkoholos italhoz. Az ugyanis a jég. Ha a csúszástól is eltekintünk, akkor a sütemény, a sajt, az olajos magvak.

 

A gasztronómia és az élelmiszeripar területe amúgy is látványosan felülreprezentált a felesleges szavak világában, hát kérem ezt legalább hagyjuk!

 

PS: Személyes megjegyzés: igazából sajnos szeretem mindkét szót. Talán a sör és a bor miatt.

Ez a kifejezés némiképp kakukktojás itt, mert amióta nem halljuk naponta a rádióban, átkerült feleslegesen létező szavaink közül a fájóan hiányzó szavaink közé. E jelenséget a tudomány nosztalgikus kognitív agyalágyitisz-hatásnak nevezi. Amint valami régi szarság elég régi ahhoz, hogy fiatalságunkra emlékeztessen, azonnal kedves, visszavágyott emlékké nemesül. Egészen 2007-ig sok-sok évtizeden keresztül minden délben hosszú percekig olvasták föl a Petőfi rádió kellemes hangú bemondói a vízállásjelentést, amely sorra vette hazánk jelentősebb folyóvizeinek főbb szakaszait. A víz aktuális magassága mellett megtudhattuk, épp apad vagy emelkedik a vízszint, ami kétségkívül nem volt haszontalan a környéken élőknek. Ez az információhalmaz egészült ki rendre a következő rejtélyes félmondattal: "hajóvonták találkozása tilos". Abban az időben (és gondolom, ez ma sincs másképp) ezer emberből jó, ha egy tudta, mik is azok a hajóvonták egyáltalán, akinek pedig köze is volt bármiféle hajóvontához, az összesen legfeljebb ha száz embert kitett az akkor még tízmilliós országban. Ez 0,001%. Mintha ma a 99 lakosú Zala megyei Vöckönd szerepelne minden áldott nap a hírekben: "Vöcköndiek figyelem, Mari néni tehene rosszat ehetett, az ebből fakadó szagokat Alibánfa felé fújja a szél, ezért az Arany János utca végében lakók jól teszik, ha becsukják az ablakot. Igen Gazsi, te is."

 

Most e blog példásan őszinte szellemiségéhez híven valami kegyetlen és visszavonhatatlan dolgot akartam kívánni annak a túlbuzgó csinovnyiknak, aki e felesleges szót beerőltette a mindennapjainkba, de meggondoltam magam, mert közben eszembe jutott édesanyám, amint szigorúan a legnagyobb kánikulában is a napra húzott rozoga nyugágyán hullott almát hámoz az uzsonnára épp kellemesen kihűlő kompóthoz, s mi gyerekek sorban állunk az almahéjért, miközben a nyugágy tartozékának számító Szokol rádióból megnyugtató monotonitással szól: "...a Tisza Szolnokig árad, másutt apad. ... A Dunán az 1873-as folyamkilométernél hajóútszűkület, szélessége 70 méter, hosszúsága 2000 méter, hajóvonták találkozása tilos..." Az almát még mindig hámozza ő, de már az unokáknak, akik okostelefont nyomkodva talán észre sem veszik, hogy a rádió is szól még, de már ott sem érdekel senkit, találkoznak-e azok a hajóvonták.

 

PS1: Érzem én, hogy ez a poszt egy szentimentális trutymó lett

 

PS2: Ja és a hajóvonta = a vontatóhajó és a mellékötött vagy utána akasztott úszóegységek összessége.