A Dél-Dunántúl egy, az idegeket módszeresen kikezdő nyelvi jellegzetessége, hogy nem használja az itt és az ide szavakat. Ha tehát a csajod mondjuk zalai, és elkér tőled egy poharat, akkor azt mondja, "Add oda azt a poharat!". Nem ám ide, add oda. Néha közli, amikor hazaértek, hogy végre otthon vagytok. Te meg nézel körül, kihez beszél, mert ti itthon vagytok, akkor ki van otthon? Megemészthetetlen.

Nem is az a szörnyű, hogy ez a szó létezik. Még az sem annyira, hogy Ferenc nevű olvasónk rá is talált. Valahogy megemésztettük, hogy ez NEM szexuális segédeszköz, miközben minden hang benne ebbe az egy irányba mutat. De hogy olyan komoly cégeknek, mint a Siemens, létezik kábelkorbács-tervező részlege, az meglepőbb, mint az újévi első széklet. Ha olvasóink között van kábelkorbács-tervező szakmérnök, feltétlenül jelentkezzen, rengeteg kérdésünk volna.

Kicsit olyan hangulata van a szónak, mint amikor magadnak dugsz le egy fogkefét, hogy könnyebben hányj (végül is reflex vagy reflux, nem mindegy?), és ha jól csináljuk, ugyanolyan kellemes érzés is. Én gyakran alkalmazom, ezért nyilvánvaló számomra, hogy a fejlett intelligencia jele. Magyarul nevezhetnénk szembenézésnek is, csak azzal nem olyan könnyű csajozni.

Modoros, fellengzős, értelmetlen, különösen ha elkezdünk belegondolni, hogy milyen emlékek is vannak még. Fogalmi emlékek? Emlékszemélyek? Ételemlékek? Messzire visz ez, és ennek a bugyornak a mélyén csak az önkínzó felismerés lakozik, hogy értelmetlenségeket mondogattunk agy nélkül eddigi életünkben. Gyengébb idegzetűeknek az ilyen szembenézés pedig nemigen ajánlott. 

Idegen előtagot becsületes magyar szóval összetenni nagyon felelőtlen dolog. A rosszul vagy alig-alig megkent kenyerünket pszeudo-zsíroskenyérnek nevezni még csak-csak (mondjuk úgy: van az a helyzet és van az a szilva- vagy datolyapálinka-mennyiség, amely után ez a kifejezés 20 másodpercig vicces), de amúgy nehogy már egy létező eljárásnak tényleg ez legyen a neve. Itt valakit azonnal felelősségre kell vonni. Most.

Nem elgépelés. Ilyen van. A dolog lényege, hogy egy szerencsétlen hegyiparaszt 3 rúpiáért egy szál melegítőgatyában felmászik a hegyre előre, hogy előkészítse és ezáltal megkönnyítse a felmászást a sok pénzzel rendelkező, kalandvágyó, oxigénpalackos, lélegzőtextíliába burkolt európainak. Ezeknek a mászút-készítőknek nincs nevük, feltehetően mert nem is anya szülte őket, csak nemződtek, midikloriánból és hippomenéből. Így a különféle hegymászási teljesítmények magasztalása során őket - bármennyire szeretnék is az európaiak - sosem tudják megemlíteni. Szomorú dolgok ezek.