A fájdalmasan középszerű, tehetségtelen polgár jelzője önmagára vagy valamely, érdeklődési körébe tartozó kulturális területre. Semmi másra nem hivatott, mint hangsúlyozottan tehetségtelen és önmaga jelentéktelenségét megemészteni képtelen hősünk nem létező különlegességére felhívni a külső szemlélő figyelmét. Lényegében nem több, mint egy marginális, de tehetséget semmiképp nem igénylő érdeklődési körben az átlagnál hangyafasznyival bővebb, lényegében egyfajta intellektuális holtsúlyt képező információ birtokában meggyőződve lenni önnön kiválóságunkról. Így lesz Senki Jakab idővel Jakab, aki igényes zenéket hallgat, Jakab, aki igényes filmeket néz, illetve Jakab, aki igényes borokat iszik. Mondanunk sem kell, hogy nevezett Jakab szellemi kvalitásai alapján pont olyan eséllyel pályázik a tetszelgett szerep tényleges szaktudássá transzmutálására, mint félbevágott angolhering a Field-díjra. Szinte mindenki másnál kártékonyabb és nevelhetetlenebb fajta. Az ellene való egyetlen védekezés az, ha ismeretségünk 37. másodpercében vérig sértjük, hogy soha többé ne keresse a társaságunkat. Minden más esetben hosszú, fájdalmas szenvedés lesz a büntetés.