Hát kérem, mielőtt valaki azt hinné, ez esetleg egy másik naprendszer másik bolygójának valamelyik holdja, amelyik valamilyen szempontból kiemelkedő tulajdonságokkal bír, sajnos le kell lomboznom olvasóinkat: ez bizony a kutyaközönséges, mindenki által ismert Hold, ami - minthogy néha kicsit közelebb van hozzánk, néha meg távolabb - időnként szokatlanul nagynak látszik, ahogy máskor meg szokatlanul kicsinek. És akkor ott vannak azok a szokatlanul átlagos napok, amikor a Hold szokatlanul átlagos. Hogy aztán az emberiség miért nem elégszik meg azzal, hogy "Nézd, Editke, ma milyen gyönyörű a Hold! Baszunk?", annak megfejtésére egy kupac, himalájai bioenergetizált jetifingba forgatott szellemsebész sem tudna választ adni. Mindenesetre úgy véljük, jobb kerülni a használatát, mielőtt ezen a vonalon elindulva posztolgatni kezdenénk a napi időjárásról.

Mi magunk egyébként hívei lennénk egy, a hosszú (túl hosszú) településnevek rövid változatainak terjesztését felkaroló kampánynak. Teljesen felesleges hisztinek érezzük, hogy minden tetves alkalommal, amikor székesfővárosunkat Pestnek titulálja valaki, megjegyezze az illető, hogy ő budai (óbudai, csepeli, újlipótvárosi, stb.). Teljes mértékben helyénvaló, hogy Sátoraljaújhelyből Újhely lesz (helyi ejtés szerint: Újhel), Balatonföldvárból Földvár, Abádszalókból meg Szalók. Ugyanilyen támogatható nyelvi lelemény volt, amikor az egykori Moszkva téri forgóóra egyszerűen forgóra lett a Moszkván, a komlói Petőfi tér pedig mindenkinek peftér. Viszont kikérjük magunknak Mosonmagyaróvár Móvárosítását, Gagyi, idétlen, nevetséges, szánalmas, ráadásul tökéletesen úgy hangzik, mintha egy 6 éves találta volna ki, aki a betűket már úgy-ahogy ismeri, de a rövidítéseket és a szavakat nem, úgyhogy az M utáni pontot figyelmen kívül hagyva, egyszerűen összeolvasta a rövidítést. Nevezzétek baszod Óvárnak, úgyis mindenki tudni fogja, de nem fognak úgy rátok nézni, mint mi egykori osztálytársunkra, aki magyar feleléskor betű szerint felmondta, hogy ez egy imp-ellenes mozgalom volt, zárójel antiimp.

Alföldi gyerekként - és Alföld alatt természetesen az IGAZI Alföldet értjük, azaz a Kiskunságot, úgyhogy Nyíregyházától Szolnokig született olvasóink e poszt erejéig fogadják el, hogy ők csak érintőlegesen alföldiek -, tehát alföldi gyerekként igen hamar szembesültem a pörkölttorta kifejezéssel. Nem kifejezetten édesszájúként lelki szemeim előtt egy marha- és sertésdarabokból komponált, emeletes hústorony jelent meg. Sajnos az igazság sokkal kiábrándítóbb: a pörkölttorta az valójában grillázs, azaz égetett cukor mindenféle csonthéjas-darabbal. Esküvők kedvelt kelléke, valószínű mindenki találkozott már vele, aki volt olyan szerencsétlen, hogy kénytelen volt esküvőre/lakodalomba menni. Nagy nehezen persze felvilágosodik idővel az ember gyereke, hogy itt égetett (pörkölt) cukorról van szó, de akkor miért nem hívják pörköltcukor-tortának? Ez alávalóság, az egész ételnevezéktani tanszék mondjon le! Köcsögök.

Látszik, bazdmeg, látszik. És hallatszik, vagy klasszikusabb lelkületűeknek: hallik. Lassan már oda jutunk, hogy látszikódik is lesz. Tanulj meg magyarul, vagy menjél tarhonyát címerezni, gyökér, de semmiképp ne írj újságot, de még bevásárlócetlit se. Uff.

Ez némelyek szerint a mentalista magyarul, ami viszont az "élelmes, megnyerő mosolyú fiatalember, akik a középkorú, agyatlan libákat szopatja a szó átvitt és szó szerinti értelmében" kifejezés összefoglaló neve külföldiül. Egyfelől, ne legyen ilyen: se mentalisták, se auramasszőrök, sem kézrátétellel gyógyítók, másfelől, ha már van, semmiképp ne nevezzék elmebűvésznek, mert ettől csak a befosásáig röhögést lehet elkapni, és az munkaidőben kellemetlen.

A dolog, ami csak nagyon átvitt értelemben fut, viszont nincs az az absztrakciós készség, amivel a macskával vont akár mákszemnyi összefüggés átlátható volna. Az egyetlen haszna talán az, hogy a magyar írásbeliségben amúgy is zűrös egybe-külön írás egyik gyakorta felhozott példája (a náci vadász - nácivadász szópárral egyetemben). Sajnos 20 év alattiaknál nem annyira működik, mert valahányszor elmondják, hogy a futó macska nem ugyanaz, mint a futómacska, utána mindig el kell magyarázni, hogy amúgy az a másik, az mi a szösz? Javasoljuk az állványos fúrót holnaptól pörgősünnek, a talicskát pedig svédharasztnak nevezni, azoknak pont ennyi volna az értelme.

Megkérdeztük olvasóinkat, utánanéztünk számos forrásból, és kijelenthető, ez a dolog: létezik! Habár pont úgy hangzik, mint a csuklózokni vagy a fogszemüveg, szavahihető tanúk állítják: ez a dolog van, pont így. Elvileg a kis manócska feje alá pakolt pelenkáról van szó (klasszikus textil, nem ez a felszigszalagozható gumicucc), aminek az a célja, hogy ha fektében visszaköhögi a gyerek az ebédet, ne a kiságy lepedője, takarója legyen féligemésztett anyatejes, hanem a fejpelenka. Hogy ez akkor mitől nem partedli, előke, vagy simán egy géprongy, azt olvasóink kifinomult értékítéletére bízzuk. Fejpelenkát minden lakásba, százat, ezeret!

Nincs annál groteszkebb és szánalmasabb, mint amikor a jellegéből adódóan fantáziátlan és főként humortalan oktatási kormányzat megpróbál vicces lenni. Ennél csak az rosszabb, amikor kifejezetten szóvicceket, szóleleményeket próbál alkotni. Az iskolai csoportokra vonatkozó portfólió hivatalos megnevezése így aztán pont annyira lett humoros, mint egy jól sikerült Semjén Zsolt-beszéd, és az élvezeti értéke is pontosan ugyanakkora. Citromos-petrezselymes nescafé mellé ajánljuk.

Mielőtt valaki halmazelméleti okokkal próbálná védeni a szót, előre leszögeznénk: amire ő gondol, az a szó a cipő, mely hangsor TÖKÉLETESEN kifejezi az összes kategóriát a szandáltól a strandpapucson át a csizmáig. Erre úgy gondoljuk, elegendő bizonyíték azon elmélkedni egy kicsit, vajon milyen bolt a neve annak, amelyik az összes lábbelit árulja. Aki szerint lábbelibolt, az inhaláljon brokkolikrémlevest szubkután.

Kiejtve dekopázs vagy dekupázs. Idegesítően francia, amitől bárki használja előttünk, az a lókolbásszal fejbekúrós, affektálós sznob belvárosi ökolibákokat kiirtani való kedvünk támad És ez még csak a legkisebb baj a szóval. Az igaz csemege a szó jelentése, ami nem más, mint szalvétaragasztgatás. Igen, kedves olvasóink, van ilyen. Felnőtt emberek azzal töltik az idejüket, sokszor nem kevés pénzt áldozva erre, hogy valami olyasmit gyűjtsenek, válogassanak majd nyálazzanak fel papírdobozok oldalára, amibe mi amúgy a pörköltszaftos kis kezeinket türüljük. Pénzt ad érte, odaautózik, gondosan válogat, összenyálazza, felragasztja, aztán meggyőződve van hosszasan arról, hogy ő kreatív. Mely szót azzal gondolja kiérdemelni, hogy - nem győzzük ismételni - SZALVÉTÁKAT GYŰJT ÉS RAGASZTGAT. Kész beszarás az emberi faj.

UPDATE: szemfüles olvasóink szerint az eredeti kiírástól eltérően: nem decopage hanem découpage. Ezek szerint a szalvétaárusok azt sem tudják, mit árulnak. Köszönjük.