Okoskodó, tudálékos kifejezés annak érzékeltetésére, hogy a használója egy vetítős pöcs. Aki ezt élőben tényleg képes kimondani, az valószínűleg betegesen vonzódik a "definitíve", az "inkluzív" és az "azon" szavakhoz is. Lehetne ezt a dolgot egyébiránt magyarul is mondani, miszerint közvetve, áttételesen, burkoltan, stb., csak az nem hangzik úgy, mint ha értenénk ahhoz, amihez nem. Szomorú dolgok ezek.

Kevés röhejesebb dolog van a világon, mint SI-prefixumoknak és hasonló hangzatos izéknek főnevek elé biggyesztésével gyártani fokozott hangulatú főneveket. Ám még szerkesztőségünk gigabulikon és szupercellákon edzett idegrendszerét is hiperfelborzolta a megaaszály szó megismerése. Azt hiszem, nem kellene itt megállni, elvégre a teracápa, a gigasün, a hektoablak és a megagigaszuperepres hiperextrajoghurt petasok marketingpotenciált rejt magában. Exahányinger.

Hangzása alapján egy rendkívül kellemetlen és mérsékelten kínos orvosi eljárásra szakosodott specialista elnevezése lehetne (mint a proktológus, csak ez inkább az előbél-szakasszal lehet kapcsolatos, mint pl. a hányásösszetétel-szakértő). Az utolsó, nem képzeletbeli személy, aki ténylegesen is használta ezt a szót, nagyjából a Titanic testvérhajója, az Olympic első vázlatrajzainak készülte idején térhetett meg az örök vadászmezőkre. Azóta csak pojácák és nemzeti érzelmű színházrendezők erőltetik.

Pláne ha precíziós penge. Vagy precíziós műszer. Vagy rakéta. Nem csak András kódnevű kedves olvasónkat lehet az előre csomózott kötélért szalajtani a kifejezéssel, szerkesztőségünk is régóta kutatja a fenti nem létező szó forrását. Egyszerűen minden, amit jelenthet, azt tökéletesen fedi a precíz szó, nem beszélve a sajnálatos tényről, hogy a legótvarabb, gagyi szarokra aggatják újabban rá. Lelkünk sötét bugyraiba nézve magunk is beláthatjuk, hogy a precíziós mérleg az semmi más, mint egy mérleg, legfeljebb ha nagyon akarom, akkor egy pontos mérleg, Minden más megközelítés téves, úgyhogy a fogyasztásfetisisztáknak (aka. konzumidióta) lófasz a seggükbe. Precíziós lófasz.

Van az a rémisztően sznob réteg, amely képes teljes komolysággal előadni, hogy a kezében szorongatott szimatszatyor az egy Louis Vuitton "kenvesz" táska. Külön öröm az az altípus, amelyik már a márkanevet is Luíz Vujtonnak ejti. A márkanév felhorgasztotta asszociációinkat figyelmen kívül hagyva, igazságot kereső tekintetünk fénypászmáit fordítsuk ezúttal a nevezett kenveszre, amely mindenki által közismerten semmi más, mint vászon. Így, egyszerűen: vászon. Minden olyan elmélet, amely megpróbál minket köcsög sznobizmusával megvezetni, hogy ez egy speciális anyag, meghatározott szövéssel, összetétellel és jellemzőkkel, baromság, már amennyiben természetesen az, ám ezt a speciális szövésű, meghatározott összetételű és jellemzőjű anyagot úgy hívják, hogy VÁSZON. Emészd meg, kiskancsó.

Oké, teljesen világos, hogy a vezetékesvíz-hálózat és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettségének abszolút, és egymáshoz mért arányszámai fontosak. Épp ennyire érthető, hogy nevezett trendek grafikus ábrázolása mindenféle vizuális képzetet kelt a szemlélőben. Na de kérem: olló? És ezt így most hogy? Jó már, hogy nem homárpöcs vagy kalamájóbajusz. De még azok legalább viccesek volnának. Ellenben ez pont annyira vicces, mint Occam borotvája, amiről a magasságos Jar-Jar Binxnek sem értem, mitől borotva. Javasoljuk a tej-kakaó arányt a mai naptól csokoládészablyának nevezni. Ha már, ugye.

Vannak szavaink, amelyeket jobb volna egyszerűen eredeti, idegen nyelvből átvett, de magyar ejtés szerinti átiratban hagyni. Az erőltetett magyarítás olykor kifejezetten rusnya fattyat nemz. Mert hát mégis, mi a hályogos lavórszemű nagyidai vízihecsedli járt az alkotó eszében, amikor ezt kiötlötte? Összeakadt a nyelve? Bogáncsot szopogatott? direkte röhejes hangzású szavakat aggatott egymásra? Rejtély, akárha a férfi mellbimbó. Hagyjuk is a francba.

Mint a "hálós szatyorba passzírozott mangalicatöpörtyű" eufemizmusa, úgy is mint dagadék. Amennyiben bárki ismerősünkre megjegyezzük, hogy erősebb lett, pont annyira mászunk a lelkébe, mintha bödönnek neveznénk, csak még képmutató módon el is kívánjuk palástolni bunkóságunkat és/vagy szókimondó jellemünket. Ha tehát befosi kis szararcúak vagyunk, esetleg volt gyerekszobánk, akkor kussoljunk naphosszat, ha viszont minden áron közölni kell a másikkal, hogy felrántott csípőtájékon 90 deka pörcöt, akkor mondjuk azt. Erősnek meg azt nevezzük, aki fél kézzel emelget újabban 30 kilós betonlapokat.

Miután a napokban egy baráti oldalon 28 alkalommal használták, már utánanéztünk, mi a falhoz kent mákos nokedli ez. Sajnos továbbra is értetlenkedünk. Maga a szó olyan időkben volt utoljára - akkor is szűk körben - használva, hogy az amúgy vagy 40 éve elavult nyelvészeti kategóriákban lehet megtalálni, a jassznyelvi kifejezések között. Tehát hogy tiszta legyen: NINCS már olyan besorolás vagy 40 éve, hogy jassznyelv. Amikor még volt, akkor a hirig szerepelt benne. Az utolsó élő ember, aki ezt teljes komolysággal kiejtette a száján, vagy 80 éve halott. Ezt az is jól mutatja, hogy a córesszel és a brahival tartozik egy kalap alá, csak még azok is frissebben hatnak. Őszintén reméljük, hogy nem kezdődik egyfajta nyelvi múltba révedés kis országunkban, mert ha újra elő kell venni a tekintetes uram-okat és az instállom-okat, akkor vaníliás tejsodóba forgatom a szomszéd macskáját.

Habár mozgalmunk örvendetesen mentes az álszent, megjátszós, felszínes politikai korrektség valamennyi hajtásától, azért van, ami nekünk is sok. A röhejesen macsó tesztoszteronfitogtatásnál kevés szánalmasabb dolog létezik a világon, s a nevezett jelenség egyik legirritálóbb megnyilvánulásai közé tartoznak a címben szereplő szó és hasonszőrű pajtásai, köztük a megér egy patront, a farokérett és a mindent vivő szúrnám a fosóját. Az ilyeneknek tényleg, szívből csak azt kívánom, hogy egy szudáni kirándulás során tegye őket magukévá egy kupac kéjsóvár hegyikecske.