Hát kérem, mielőtt valaki azt hinné, ez esetleg egy másik naprendszer másik bolygójának valamelyik holdja, amelyik valamilyen szempontból kiemelkedő tulajdonságokkal bír, sajnos le kell lomboznom olvasóinkat: ez bizony a kutyaközönséges, mindenki által ismert Hold, ami - minthogy néha kicsit közelebb van hozzánk, néha meg távolabb - időnként szokatlanul nagynak látszik, ahogy máskor meg szokatlanul kicsinek. És akkor ott vannak azok a szokatlanul átlagos napok, amikor a Hold szokatlanul átlagos. Hogy aztán az emberiség miért nem elégszik meg azzal, hogy "Nézd, Editke, ma milyen gyönyörű a Hold! Baszunk?", annak megfejtésére egy kupac, himalájai bioenergetizált jetifingba forgatott szellemsebész sem tudna választ adni. Mindenesetre úgy véljük, jobb kerülni a használatát, mielőtt ezen a vonalon elindulva posztolgatni kezdenénk a napi időjárásról.

Mi magunk egyébként hívei lennénk egy, a hosszú (túl hosszú) településnevek rövid változatainak terjesztését felkaroló kampánynak. Teljesen felesleges hisztinek érezzük, hogy minden tetves alkalommal, amikor székesfővárosunkat Pestnek titulálja valaki, megjegyezze az illető, hogy ő budai (óbudai, csepeli, újlipótvárosi, stb.). Teljes mértékben helyénvaló, hogy Sátoraljaújhelyből Újhely lesz (helyi ejtés szerint: Újhel), Balatonföldvárból Földvár, Abádszalókból meg Szalók. Ugyanilyen támogatható nyelvi lelemény volt, amikor az egykori Moszkva téri forgóóra egyszerűen forgóra lett a Moszkván, a komlói Petőfi tér pedig mindenkinek peftér. Viszont kikérjük magunknak Mosonmagyaróvár Móvárosítását, Gagyi, idétlen, nevetséges, szánalmas, ráadásul tökéletesen úgy hangzik, mintha egy 6 éves találta volna ki, aki a betűket már úgy-ahogy ismeri, de a rövidítéseket és a szavakat nem, úgyhogy az M utáni pontot figyelmen kívül hagyva, egyszerűen összeolvasta a rövidítést. Nevezzétek baszod Óvárnak, úgyis mindenki tudni fogja, de nem fognak úgy rátok nézni, mint mi egykori osztálytársunkra, aki magyar feleléskor betű szerint felmondta, hogy ez egy imp-ellenes mozgalom volt, zárójel antiimp.

Nincs annál groteszkebb és szánalmasabb, mint amikor a jellegéből adódóan fantáziátlan és főként humortalan oktatási kormányzat megpróbál vicces lenni. Ennél csak az rosszabb, amikor kifejezetten szóvicceket, szóleleményeket próbál alkotni. Az iskolai csoportokra vonatkozó portfólió hivatalos megnevezése így aztán pont annyira lett humoros, mint egy jól sikerült Semjén Zsolt-beszéd, és az élvezeti értéke is pontosan ugyanakkora. Citromos-petrezselymes nescafé mellé ajánljuk.

A vadászok mufurc népség, elevent is. Rajtuk kívül viszonylag kevés szakmára jellemző, hogy az operabáltól a sarki fűszereshez tett leruccanáson át egészen a temetésig mindig és kizárólag a munkaruhájukat hordják. Mivel volt szerencsénk Sopronban (is) tanulni, nagy számú erdészt kergettünk az őrületbe azon okfejtésünkkel, miszerint ugye ők is csodálkoznának, ha egy orvos műtétre beöltözve menne el egy focimeccsre?

Mellékszál: ehhez hasonló eset, amikor valakinek az utcai ruhája focimez. Aki szerint ez rendben van, az most képzelje el, hogy beöltözik hokijátékosnak, és elmegy bevásárolni. Tehát egy sportöltözet az utcán, tetszik érteni? Mellékszál vége.

Tehát a vadászok ugye - mint mondtuk - furcsa népség: alsógatyáig bezárólag csakis zöldben járnak, szociális képességeik általában visszafogottak, vonzódnak a furcsa arc- és testszőrzetekhez, és mindehhez jön a tény, hogy lelődöznek mindenféle állatot, amelynek fogyasztása amúgy nem szükségszerű, de meg még olyan nagyon nem is jellemző mai világunkban. Természetesen vannak erre olyan kincstári magyarázatok, mint vadgazdálkodás, csak hát bárhogy ferdítjük a dolgot, egyfelől úgy gondolom, nem a szarvasok szállták meg a betonutakat az erdeikkel, másfelől a konkrét egyed szempontjából tökéletesen indifferens, hogy őt most magasabb rendű vadállomány-szabályozási okokból durrantották koponyaalapon, ugyanis saját szemszögéből nézve az van, hogy békés legelészés közben pofán lőtték, aminek következtében esélye sincs megdugni senki ünőt többé.

Hosszúra nyúlt bevezetőnk után térjünk rá a hullajtottagancs-bemutató kérdésére, ami majdnem olyan vicces szókapcsolat, mint az egérszalonna-applikátor, csak ezt tényleg komolyan is gondolják. Kutatásaink alapján arról van szó, hogy a levetett agancsokat összeszedegetik lelkes természetjárók, majd nézik. anatómiai értelemben ez tökéletesen ugyanaz, mint ha a eltennénk a levágott körmeinket, hogy a vendégeinknek megmutassuk a legszebb darabokat, talán csak egy fokkal kevésbé gusztustalan. (Ínyenc olvasóinkkal osztjuk meg az olyan, csak a vadásztársadalomban élő matematikai anomáliákat, mint a páros hetes és a páratlan hetes agancs fogalma, ami amúgy magyarul 13 és 14 ágú agancspárt jelent.). Ha Sopronban erdész szakos hallgatót látnak, mindenképp kérdezzék meg, miért van a karjukon állandóan vérnyomásmérő.

A découpage posztunk egyre erőteljesebben visszhangzó hullámokat vet a webkettes virtuális térben. Zoltán nyájas olvasónk - a Facebook fejlett felhasználófigyelő rendszerének és posztunknak köszönhetően - figyelő tekintetének kereszttüzébe kerültek a szalvétawebáruház-reklámok, mely felfedezést azonnal meg is osztotta kis közösségünkkel. Képtelenek vagyunk magunkba fojtani leplezhetetlen döbbenetünket azon nóvum felett, miszerint a nevezett dolog egyáltalán létezik, ebben a szegmensben emberek dolgoznak, akik hirdetéseket fogalmaznak, felveszik a kapcsolatot egy közösségi portállal, majd üzleti tervükben lefektetett elveik mentén pénzt áldoznak arra, hogy a szalvéta szót az átlagosnál gyakrabban használók arcába tolassák - nem győzzük ismételni - szalvétawebáruház-reklámjukat. Maga a tény, hogy mindez van, történik, létezik és megesik, a végső bizonyíték arra, hogy a társadalom igenis képes az egyénnél magasabb szinten szerveződni. Hisszük, hogy az evolúció új lépcsőfokra hágása első mozdulatainak vagyunk mi most nemcsak szem- és fültanúi, de aktív részesei is. Örvendezzünk vala, s állítsunk lapra szerelt söntéseket szerte az országban. Induljatok!

Leghülyébben megfogalmazott kiszerelési forma evör. Mert az a szájba tekert bútor nincs lapra szerelve, legfeljebb, ha nagyon megengedőek vagyunk, mondhatjuk, hogy szét van szerelve lapokra, de még inkább lapokká van szétszedve (pontosabban: eleve össze sincs rakva). Értelme annyi, mint pinában a kereplőnek, tekintve, hogy - hacsak nem asztalosok vagyunk, aki szakszerűen össze is ragasztja - semmi esély, hogy stabil, masszív, mozgatást tűrő bútort kapjunk. Már csak azért is, mert a kis helyfoglalási kényszer miatt a bútor hátlapja legalább két, ha nem 3 darabban érkezik, pedig közismerten a hátlap - akárcsak embernél - adja a bútornak a tartást. Az összeszerelési útmutató néven mellékelt dadaista szabadversekről legalább annyi jó elmondható, hogy hosszú órákra-napokra jelentenek felhőtlen, röhögősokkba fulladó szórakozást. Ez is valami.

Kiejtve dekopázs vagy dekupázs. Idegesítően francia, amitől bárki használja előttünk, az a lókolbásszal fejbekúrós, affektálós sznob belvárosi ökolibákokat kiirtani való kedvünk támad És ez még csak a legkisebb baj a szóval. Az igaz csemege a szó jelentése, ami nem más, mint szalvétaragasztgatás. Igen, kedves olvasóink, van ilyen. Felnőtt emberek azzal töltik az idejüket, sokszor nem kevés pénzt áldozva erre, hogy valami olyasmit gyűjtsenek, válogassanak majd nyálazzanak fel papírdobozok oldalára, amibe mi amúgy a pörköltszaftos kis kezeinket türüljük. Pénzt ad érte, odaautózik, gondosan válogat, összenyálazza, felragasztja, aztán meggyőződve van hosszasan arról, hogy ő kreatív. Mely szót azzal gondolja kiérdemelni, hogy - nem győzzük ismételni - SZALVÉTÁKAT GYŰJT ÉS RAGASZTGAT. Kész beszarás az emberi faj.

UPDATE: szemfüles olvasóink szerint az eredeti kiírástól eltérően: nem decopage hanem découpage. Ezek szerint a szalvétaárusok azt sem tudják, mit árulnak. Köszönjük.

Ócska, átlátszó, gyermeteg - mindazonáltal működőképes - lájkvadász eszköz facebookon vagy olyan chatmotoroknál, mint pl. a Disqus. A lényege, hogy a legtöbb lájkot kapott, ezáltal FELÜL megjelenő kommenthez írjuk a saját kommentünket, lehetőleg belesimítva a szövegkörnyezetbe. Blogoszferikus, őskori változata szerint minden blogketreces cikkbe kommentelünk valami szart, hogy a saját blogunk címe megjelenjen. Csicska megoldásnak számít 2007. október óta.

Hosszas fejtegetés helyett elmesélnék egy történetet.

Az ember lerakja a telefonját egy asztalra egy bevásárlóközpontban, vagy a mosdóban a pultra, véletlenül ottfelejti, de az is lehet, hogy miközben egy pillanatra nem figyel, lenyúlják. Elmegy, rendőrségi feljelentést tesz, ahol is a jegyzőkönyvbe is az kerül, lopás történt (zárójelben valami olyasmivel, hogy alakalomszerűen, felismerve a helyzetet, de ez mindegy is). Miután a telefon nagy értékű, és van rajta biztosítás, hősünk felhívja a biztosítót, elmeséli, beszkenneli, átfaxolja, természetesen tűkön ülve várni fogom a hívásukat, igen. Három nap múlva nyikhaj geci telefonál, hogyaszongya NEM fizetnek. Mondom már bocsánat, de a lopás benne van a biztosításban. Nem számít lopásnak. Kicsit ingerültebb rávilágítás után, melynek lényege, hogy ha a RENDŐRSÉG szerint lopás, plusz a magyar jog szerint az, akkor nehogy már egy biztosítós kis gyökér majd felülírja a magyar törvényeket, hozzátéve, hogy az egy dolog, hogy a telefon tulajdonosa nyilván hibázott, de amúgy ha én lerakom a telefonomat bárhol és két napig nem megyek arra, akkor SINCS senkinek joga elvenni, legfeljebb leadhatja talált tárgyként, ergo azt a szájbatekert, halszemű, göthös anyádat szívasd, nos tehát mindezek után behízelgő modorú biztosítós kiskancsó módosítja a kijelentését, miszerint pontatlanul fogalmazott, lopásnak lopás, de nem biztosítási esemény. Kedves olvasóink: e helyről adjuk tudomásukra, melyek is a biztosítási események:

1) Telefonját erőszakkal elveszik öntől, JELLEMZŐEN többen vagy fegyverekkel.

2) Telefonját zárt, számkombinációval védett, ajtaját leszámítva minden oldalról állandó építmény falával körülzárt szekrényből eltulajdonítják.

3) Szorosan testhez simuló nadrágjának első zsebéből kiemelik (kihangsúlyozva: hátsó zseb, retikül, laza gatya oldalzsebe nem játszik.

Aztakurvafaszba!

Szögezzük le az elején: a fizetés szó jogi értelemben nem létezik, a hétköznapi értelemben meg vagy a munkabért jelenti, vagy ugyanazt, mint a bér. (Ha valakit nagyon érdekel, ez az egész nyüzügeség azért van, mert a megbízási díj technikailag nem bér, de mondjuk ezt punkt leszarjuk). Na most: akár közgazdász, akár jogász, akár hétköznapi ember fogalomrendszerében nézzük, a "bérből és fizetésből élő" kifejezésnek a világon semmi értelme. Olyan, mintha vizslákról és kutyákról, vagy mondjuk madarakról és gólyákról beszélnénk, vagy egyenesen lovakról és Pajtiról (ahol is Pajti egy egészen konkrét ló). Érteni véljük amúgy, hogy kurva okosan hangzik ez a kifejezés, ám olvasóinkat a kerülésére intjük, hacsak nem akarnak - mataharii álcázásként - direkt fogalmatlan hülyének kinézni.