Miután a napokban egy baráti oldalon 28 alkalommal használták, már utánanéztünk, mi a falhoz kent mákos nokedli ez. Sajnos továbbra is értetlenkedünk. Maga a szó olyan időkben volt utoljára - akkor is szűk körben - használva, hogy az amúgy vagy 40 éve elavult nyelvészeti kategóriákban lehet megtalálni, a jassznyelvi kifejezések között. Tehát hogy tiszta legyen: NINCS már olyan besorolás vagy 40 éve, hogy jassznyelv. Amikor még volt, akkor a hirig szerepelt benne. Az utolsó élő ember, aki ezt teljes komolysággal kiejtette a száján, vagy 80 éve halott. Ezt az is jól mutatja, hogy a córesszel és a brahival tartozik egy kalap alá, csak még azok is frissebben hatnak. Őszintén reméljük, hogy nem kezdődik egyfajta nyelvi múltba révedés kis országunkban, mert ha újra elő kell venni a tekintetes uram-okat és az instállom-okat, akkor vaníliás tejsodóba forgatom a szomszéd macskáját.

Habár mozgalmunk örvendetesen mentes az álszent, megjátszós, felszínes politikai korrektség valamennyi hajtásától, azért van, ami nekünk is sok. A röhejesen macsó tesztoszteronfitogtatásnál kevés szánalmasabb dolog létezik a világon, s a nevezett jelenség egyik legirritálóbb megnyilvánulásai közé tartoznak a címben szereplő szó és hasonszőrű pajtásai, köztük a megér egy patront, a farokérett és a mindent vivő szúrnám a fosóját. Az ilyeneknek tényleg, szívből csak azt kívánom, hogy egy szudáni kirándulás során tegye őket magukévá egy kupac kéjsóvár hegyikecske.

Hát kérem, mielőtt valaki azt hinné, ez esetleg egy másik naprendszer másik bolygójának valamelyik holdja, amelyik valamilyen szempontból kiemelkedő tulajdonságokkal bír, sajnos le kell lomboznom olvasóinkat: ez bizony a kutyaközönséges, mindenki által ismert Hold, ami - minthogy néha kicsit közelebb van hozzánk, néha meg távolabb - időnként szokatlanul nagynak látszik, ahogy máskor meg szokatlanul kicsinek. És akkor ott vannak azok a szokatlanul átlagos napok, amikor a Hold szokatlanul átlagos. Hogy aztán az emberiség miért nem elégszik meg azzal, hogy "Nézd, Editke, ma milyen gyönyörű a Hold! Baszunk?", annak megfejtésére egy kupac, himalájai bioenergetizált jetifingba forgatott szellemsebész sem tudna választ adni. Mindenesetre úgy véljük, jobb kerülni a használatát, mielőtt ezen a vonalon elindulva posztolgatni kezdenénk a napi időjárásról.

Mi magunk egyébként hívei lennénk egy, a hosszú (túl hosszú) településnevek rövid változatainak terjesztését felkaroló kampánynak. Teljesen felesleges hisztinek érezzük, hogy minden tetves alkalommal, amikor székesfővárosunkat Pestnek titulálja valaki, megjegyezze az illető, hogy ő budai (óbudai, csepeli, újlipótvárosi, stb.). Teljes mértékben helyénvaló, hogy Sátoraljaújhelyből Újhely lesz (helyi ejtés szerint: Újhel), Balatonföldvárból Földvár, Abádszalókból meg Szalók. Ugyanilyen támogatható nyelvi lelemény volt, amikor az egykori Moszkva téri forgóóra egyszerűen forgóra lett a Moszkván, a komlói Petőfi tér pedig mindenkinek peftér. Viszont kikérjük magunknak Mosonmagyaróvár Móvárosítását, Gagyi, idétlen, nevetséges, szánalmas, ráadásul tökéletesen úgy hangzik, mintha egy 6 éves találta volna ki, aki a betűket már úgy-ahogy ismeri, de a rövidítéseket és a szavakat nem, úgyhogy az M utáni pontot figyelmen kívül hagyva, egyszerűen összeolvasta a rövidítést. Nevezzétek baszod Óvárnak, úgyis mindenki tudni fogja, de nem fognak úgy rátok nézni, mint mi egykori osztálytársunkra, aki magyar feleléskor betű szerint felmondta, hogy ez egy imp-ellenes mozgalom volt, zárójel antiimp.