Ebben mi a pláne?
Furcsa bajuszú, oldaltáskás egyének szótárában annak kifejezésére szolgál, hogy ugyan beszélgetőpartnere most egyesítette 30 év kutatómunka után a gravitációs elméletet a gyenge kölcsönhatások elméletével, de ezt ő is megtehette volna, ha nem lett volna egész eddigi életében azzal elfoglalva, hogy társadalmilag helyesen böfögje fel a pörköltszaftot.
És a pikáns az új umami. Brooklyn az új Manhattan. Az értékalapúság az új kompetencialapúság. A bitcoin az új arany. És Debrecen az új Debrecen. Naponta száz alkalommal, mindannyiszor azzal a meggyőződéssel, hogy vicces, eredeti, frappáns, yolo és swag, és aznap tizenkettedszer a 4 tagú szerkesztőségben csak neki jutott eszébe. Mert a sima, sivár ötlettelenség az új kontraszelektált, sivár ötlettelenség. Mint olyan.
A magam részéről szeretem, ha a nyelv szabatos és minél rövidebb, de annál pontosabb kifejezéseket tud alkotni a világ jelenségeire, ebben a tekintetben különösen kedvelem az amerikaiak gyors és pontos fogalomalkotásait, majd azok hárombetűs rövidítéssé redukálását, mint pl. IED, LGG és társaik. Azonban ennek a folyamatnak is határt kell szabni valahol és számomra ez a határ akkor jött el, amikor az utókezelőbe (kevésbé eufemisztikus kifejezéssel: elfekvőbe) került szerencsétlen öregekkel (különösképpen a moribundokkal) kapcsolatban meghallottam egy orvosi szájból, hogy koprocentrikusakká válnak, miszerint kimondottan sokat számít az aznapi hangulatuk szempontjából, hogy a széklet-vizelet rendben van-e. Persze inkább ezt mondja, mint azt, hogy szarközpontú, de azért boldogabb lennék, ha nem soha nem hallottam volna ezt a szót.
Egy elképzelt, tehát soha sehol nem létezett, ám a beszélő szerint „Nyugaton” mégis a valóságban létező, magas szellemi és erkölcsi színvonalon, észre hatóan és nem populista módon politizáló párt(eszmény) állandó jelzője (vö.: európai értelemben vett baloldal). Jellemzően olyanok használják, akiknek a magyar lakosság 99%-ához hasonlóan halványlila fingjuk nincs arról, hogy mi történik Nyugat-Európában (mert legfeljebb turistaként jártak Lido di Jesolóban, vagy bevásárolni Parndorfban), csak valami hagymázas elképzelésük van róla, miszerint ott mindenki intelligens és senki nem szidja senkinek az anyját, illetve ha mi is olyanok tudnánk lenni, akkor eljönne végre a századok óta óhajtott Kánaán. Egyféle magatartás helyes a használóival szemben: ütni, amíg mozog.
Ferenc, kiváló feleslegesszó-kutató találta az alábbi gyöngyszemet, változtatás nélkül citáljuk, ímhol:
"A nagy labilitás, a meleg nedves szállítószalag nagytérségű emelése és a 30 millimétert meghaladó kihullható víztartalom" a Dunától keletre fekvő tájakon ma is több helyen eredményez felhőszakadással kísért zivatart – fogalmazott elemzésében az OMSZ."
Egyetlen szó jut erről eszünkbe: aztakurvafaszba.
Egyfelől kérem már eleve a hangzása olyan, mintha dörzspapírral megterített gránitágyon kellene életünk árán is ráizgulni egy pacalpörköltbe forgatott, féllábú marabura. A jelentése pedig a személyes felelősség szokásos gusztustalan elkendőzése, nehogy már a jogi bikkfanyelvben járatlan paraszt véletlenül értse és felháborodhasson, hogy itt téves halálos ítéletről (tágabb értelemben: súlyos bírói tévedésről) beszélünk. Nagyjából ugyanolyan eufemisztikus rizsa, mint amikor a nárcisztikus, egomán, önmaga szobrába szerelmes ex-pornós libát szelfikirálynőnek nevezik. Márpedig ez nem helyes, a gazembert gazembernek kell szólítani.