Szabolcs és Miklós keresztnevű olvasónk kiváló találata (és a többi is). A szóismétléstől idegenkedő, de a problémát fogalmazás-technikailag feloldani képtelen, vonatkozó névmások alkalmazásában bizonytalan sport-zsurnalisták módszere. Az öreg kontinens (Európa), az Aranycsapat legendás kapusa (többek szerint ez Grosics) és persze az örök kedvenc, a skandináv hálóőr és/vagy Cerberus, ami nem más, mint egy svéd kapus. Modoros, mint a makkos cipő. Egyetlen legális és tényleg vicces alkalmazási területe kollégánk, aki feleségére rendszeresen volt menyasszonyaként utal.

Persze, térfogatmérésen alapuló kémiai elemzési módszer, csak sajnos 25 év alatt (néha felette is) az ember automatikusan titty mania-nak olvassa. Az agyműködés néha érthetetlen. Közeli rokona a refraktometria, amelynek hallatán minden jó érzésű ember végbele análteleszkópot vizionálva ugrik görcsbe, pedig ez nem is az. Mind közül a legfellengzősebb az olfaktometria, ami amúgy csak annyit tesz, bármilyen puccos neve is legyen, hogy megszagoljuk. Fiatalabb olvasónkat tájékoztatnánk továbbá arról is, hogy a telemetria viszont nem a nézettség mérése. Egyelőre.

A kvintesszenciális hátezmi. Semmi köze semmiféle hajóhoz. Már elve, emberi lényeket állománynak nevezni tipikus köcsög katonai gondolkodás (élő erő a faszom, az), de hogy aztán a hajózó meg tulajdonképp a légierőnél használatos kifejezés legyen, annak magyarázatára valószínűleg a századelő nem túl szofisztikált kokainfogyasztási szokásainak kérdését kellene megbolygatnunk. Tiszta ciki.

Tudtátok, hogy az ételeknek állományuk van és nem állaguk? És hogy van telítőértékük? Hát azt, hogy lisztérzékenység nincs, ellenben létezik glutén-szenzitív enteropathia? Az orvosi indokoltságú táplálás megannyi remek gyöngyszemét citálhatnánk még, de ma a köz- és humán gyógyétkeztetés egy különösen rusnya példányát elemezzük röviden. Mert amit a normális szakácskönyv simán elintéz azzal, hogy "hozzávalók", azt ebben az esetben anyagkiszabatnak kell nevezni. Bár azt hinnénk elsőre, de ez a dolog sajnos nem utódzenekara a Black Sabbath-nak, sokkal inkább valami őskori gyökér 200 éve továbbhagyományozott sületlensége, miszerint egy tökfőzelék hozzávalói között igenis fel kell tüntetni, hogy:

kapor: 0,025 gramm

Anyád.

Mielőtt valami jó képességű divatipari manipulátor megpróbálja olvasóinkat a sima képű dumájával tévútra terelni, józan ésszel szögezzük le, a pantalló jelentésköre tökéletesen megegyezik a nadrágéval, így a pantalló az nadrág. A különbség csupán az, hogy míg az utóbbit említve a nadrágokhoz kísérnek minket a boltban, hogy kedvünkre válogassunk, az utóbbi esetében megkérnek, hogy fáradjunk át a fűrésztelepre. Kinek jó ez? Na ugye.

Önmagában alkalmas arra, hogy bármely cikket, posztot, kommentet vagy nagydoktori értekezést unalmas, semmitmondó és okoskodó szóhalmozássá degradáljon. Kezdő újságírók politikai elemzéseinek és bármely TGM-cikknek kihagyhatatlan eleme. Ütős kombó lehet a "platform", a "gyakorlatilag az EU kormánya" vagy a "az amerikai jegybank szerepét betöltő" fordulatokkal együtt alkalmazni. A "kor- és kórkép" kifejezéssel egy mondatba erőltetni önmagában szemi-letális dózis.

Jelentését tekintve valami olyasmi, amit ma, a webkettes térben trollnak minősítenének. Hangzásáról elmondható, valószínűleg ez lenne a neve egy robotpolip-kaijunak, amit az Androméda-rendszerből származó, nem annyira heteroszexuális űrlények raktak össze, csupa Zepter-edényből és bioptron-lámpából. A ritka jelzők egyike, ami képes igésedni, bár erre a valósan jelentkező igény minimális. Mert hát ahogy megvagyunk anélkül, hogy a hiú szóból képezzünk egy hiúskodik igéd, úgy a krakélerkedikre sincs szüksége a világnak.