A découpage posztunk egyre erőteljesebben visszhangzó hullámokat vet a webkettes virtuális térben. Zoltán nyájas olvasónk - a Facebook fejlett felhasználófigyelő rendszerének és posztunknak köszönhetően - figyelő tekintetének kereszttüzébe kerültek a szalvétawebáruház-reklámok, mely felfedezést azonnal meg is osztotta kis közösségünkkel. Képtelenek vagyunk magunkba fojtani leplezhetetlen döbbenetünket azon nóvum felett, miszerint a nevezett dolog egyáltalán létezik, ebben a szegmensben emberek dolgoznak, akik hirdetéseket fogalmaznak, felveszik a kapcsolatot egy közösségi portállal, majd üzleti tervükben lefektetett elveik mentén pénzt áldoznak arra, hogy a szalvéta szót az átlagosnál gyakrabban használók arcába tolassák - nem győzzük ismételni - szalvétawebáruház-reklámjukat. Maga a tény, hogy mindez van, történik, létezik és megesik, a végső bizonyíték arra, hogy a társadalom igenis képes az egyénnél magasabb szinten szerveződni. Hisszük, hogy az evolúció új lépcsőfokra hágása első mozdulatainak vagyunk mi most nemcsak szem- és fültanúi, de aktív részesei is. Örvendezzünk vala, s állítsunk lapra szerelt söntéseket szerte az országban. Induljatok!

Leghülyébben megfogalmazott kiszerelési forma evör. Mert az a szájba tekert bútor nincs lapra szerelve, legfeljebb, ha nagyon megengedőek vagyunk, mondhatjuk, hogy szét van szerelve lapokra, de még inkább lapokká van szétszedve (pontosabban: eleve össze sincs rakva). Értelme annyi, mint pinában a kereplőnek, tekintve, hogy - hacsak nem asztalosok vagyunk, aki szakszerűen össze is ragasztja - semmi esély, hogy stabil, masszív, mozgatást tűrő bútort kapjunk. Már csak azért is, mert a kis helyfoglalási kényszer miatt a bútor hátlapja legalább két, ha nem 3 darabban érkezik, pedig közismerten a hátlap - akárcsak embernél - adja a bútornak a tartást. Az összeszerelési útmutató néven mellékelt dadaista szabadversekről legalább annyi jó elmondható, hogy hosszú órákra-napokra jelentenek felhőtlen, röhögősokkba fulladó szórakozást. Ez is valami.

Ócska, átlátszó, gyermeteg - mindazonáltal működőképes - lájkvadász eszköz facebookon vagy olyan chatmotoroknál, mint pl. a Disqus. A lényege, hogy a legtöbb lájkot kapott, ezáltal FELÜL megjelenő kommenthez írjuk a saját kommentünket, lehetőleg belesimítva a szövegkörnyezetbe. Blogoszferikus, őskori változata szerint minden blogketreces cikkbe kommentelünk valami szart, hogy a saját blogunk címe megjelenjen. Csicska megoldásnak számít 2007. október óta.

Hosszas fejtegetés helyett elmesélnék egy történetet.

Az ember lerakja a telefonját egy asztalra egy bevásárlóközpontban, vagy a mosdóban a pultra, véletlenül ottfelejti, de az is lehet, hogy miközben egy pillanatra nem figyel, lenyúlják. Elmegy, rendőrségi feljelentést tesz, ahol is a jegyzőkönyvbe is az kerül, lopás történt (zárójelben valami olyasmivel, hogy alakalomszerűen, felismerve a helyzetet, de ez mindegy is). Miután a telefon nagy értékű, és van rajta biztosítás, hősünk felhívja a biztosítót, elmeséli, beszkenneli, átfaxolja, természetesen tűkön ülve várni fogom a hívásukat, igen. Három nap múlva nyikhaj geci telefonál, hogyaszongya NEM fizetnek. Mondom már bocsánat, de a lopás benne van a biztosításban. Nem számít lopásnak. Kicsit ingerültebb rávilágítás után, melynek lényege, hogy ha a RENDŐRSÉG szerint lopás, plusz a magyar jog szerint az, akkor nehogy már egy biztosítós kis gyökér majd felülírja a magyar törvényeket, hozzátéve, hogy az egy dolog, hogy a telefon tulajdonosa nyilván hibázott, de amúgy ha én lerakom a telefonomat bárhol és két napig nem megyek arra, akkor SINCS senkinek joga elvenni, legfeljebb leadhatja talált tárgyként, ergo azt a szájbatekert, halszemű, göthös anyádat szívasd, nos tehát mindezek után behízelgő modorú biztosítós kiskancsó módosítja a kijelentését, miszerint pontatlanul fogalmazott, lopásnak lopás, de nem biztosítási esemény. Kedves olvasóink: e helyről adjuk tudomásukra, melyek is a biztosítási események:

1) Telefonját erőszakkal elveszik öntől, JELLEMZŐEN többen vagy fegyverekkel.

2) Telefonját zárt, számkombinációval védett, ajtaját leszámítva minden oldalról állandó építmény falával körülzárt szekrényből eltulajdonítják.

3) Szorosan testhez simuló nadrágjának első zsebéből kiemelik (kihangsúlyozva: hátsó zseb, retikül, laza gatya oldalzsebe nem játszik.

Aztakurvafaszba!

Szögezzük le az elején: a fizetés szó jogi értelemben nem létezik, a hétköznapi értelemben meg vagy a munkabért jelenti, vagy ugyanazt, mint a bér. (Ha valakit nagyon érdekel, ez az egész nyüzügeség azért van, mert a megbízási díj technikailag nem bér, de mondjuk ezt punkt leszarjuk). Na most: akár közgazdász, akár jogász, akár hétköznapi ember fogalomrendszerében nézzük, a "bérből és fizetésből élő" kifejezésnek a világon semmi értelme. Olyan, mintha vizslákról és kutyákról, vagy mondjuk madarakról és gólyákról beszélnénk, vagy egyenesen lovakról és Pajtiról (ahol is Pajti egy egészen konkrét ló). Érteni véljük amúgy, hogy kurva okosan hangzik ez a kifejezés, ám olvasóinkat a kerülésére intjük, hacsak nem akarnak - mataharii álcázásként - direkt fogalmatlan hülyének kinézni.

Azok, akik elfelejtenek magyarul, mielőtt a prezent pörfiktet vennék az igeidőkből, az idegesítő "végülis, tulajdonképpen, összegezve" helyett használják az amerikai "on the end of the day" tükörfordítását.

Ugyanezek a pokolra szánt apagyilkosok veszik szájukra az alsó sorban szófordulatot, mely a "bottom line is..." amerikai szómodor tükörfordítása, eredetileg a mérleg legalsó sorát jelenti.

Ettől nekem a kezem megindul az övemről nem lógó Smith&Wesson irányába.

May have God mercy on their poor souls.

A nap végén.

A Dél-Dunántúl egy, az idegeket módszeresen kikezdő nyelvi jellegzetessége, hogy nem használja az itt és az ide szavakat. Ha tehát a csajod mondjuk zalai, és elkér tőled egy poharat, akkor azt mondja, "Add oda azt a poharat!". Nem ám ide, add oda. Néha közli, amikor hazaértek, hogy végre otthon vagytok. Te meg nézel körül, kihez beszél, mert ti itthon vagytok, akkor ki van otthon? Megemészthetetlen.

Modoros, fellengzős, értelmetlen, különösen ha elkezdünk belegondolni, hogy milyen emlékek is vannak még. Fogalmi emlékek? Emlékszemélyek? Ételemlékek? Messzire visz ez, és ennek a bugyornak a mélyén csak az önkínzó felismerés lakozik, hogy értelmetlenségeket mondogattunk agy nélkül eddigi életünkben. Gyengébb idegzetűeknek az ilyen szembenézés pedig nemigen ajánlott. 

Annyit jelent, hogy valami túlkompenzáló félvezető-helyettes paprikajancsinak pont most jutott eszébe valami elkészítendő jelentés, hogy aztán 3 hónapig álljon a dolog a fiókjában. A munkát (majd egyszer, idővel) elkészítő oldaláról tekintve egyetlen munka sem számít sürgősnek, amíg a noszogató e-mailben nincs már a megszólítás mögött is legalább 5 felkiáltójel. A "legutolsó határidő" kifejezés az az időpont, amikor legelőször elolvasod ténylegesen az egész levelet, mit is akarnak egyáltalán. Jó esetben ilyenkorra kiderül, hogy útközben olyan paradigmaváltás történt (közigazgatásban ez azt jelenti: eltelt legalább 2 nap), ami az eredeti üzenetet okafogyottá teszi. Örvendezzünk félhangosan.

Eleve ugye férfiember annyira nem kíván mélyen elmerülni a női test napi működésének verejték- és váladékszagú rejtelmeiben (fordítva is valószínűleg így lehet ez), de könyörgöm, hogy jutott bárkinek eszébe olyan nevet adni egy női szervhez kapcsolódó dolognak, aminek a puszta hangzása is öklendezős savgombócokat horgaszt fel a hallgatóságban? Nem vagyok köteles elhinni, hogy ezt hetero találta ki.  Mindazok, akik életükben terveztek még dugni, ne olvassák el ezt a posztot.