Már eleve, ugye, a terpesz vagy terpeszállás. Pláne ha metál-. Ezen belül is létezik kisterpesz (énekeseknek) és nagyterpesz (gitárosoknak és Bruce Dickinsonnak). A nagyterpesz egyik változata a Downing-féle nagyterpesz (Judas Priest-terpesz), melyet bárki automatikusan alkalmazni kezd, akinek Jackson Flying V kerül a kezébe. (Mondhatni, a A Downing-féle nagyterpesz az a nagyterpesznek, ami a Dickinson-féle alkalmazásban a gitáros nagyterpesz az énekes kisterpesznek. Reméljük, még velünk vannak). Sátánvilla, felvarró, szinkron-headbang, lóhaj, villanygitár, stagediving, cipzáros paplan, boroskóla, hülyegyerekzene. Mindegyik külön-külön is alkalmas arra, hogy mosdatlan 16 évesnek tűnjünk megint.

Amúgy jó az, főleg reggeli előtt, éhgyomorra. Other bands play, Manowar kills.

Óvodás stílusú magázódási kísérletforma.

Körülírásos nyelvi körmondat-szenvedési gyermeklélek-stratégia olyanoktól, akik nyelvtanilag képtelenek magázni. Gyakran a mondat végére már az sem világos, ki dugott meg kit. Kerülendő, mint a pestises lókolbász.

Áltudományok kedvenc kifejezése. Amúgy valamiféle bizonyítást, igazolást, hitelesítést jelentene, csak hát arra ott van a hitelesítés szavunk. Igen jellemző, hogy az egyik első találat a certifikálás szóra a Komplementer Hipnózis Egyesületre mutat, akik igen hosszan fejtegetik, hogy a hipnoterapeuta is olyan, mint a teve, lehet egypúpú, kétpúpú, meg mindenféle, úgyhogy az igazi hipnoterapeuta az a certifikált hipnoterapeuta. Ehhez azt hiszem, nincs is mit hozzáfűzni. Ja de, van. 'csög.

- Figyu, te most helyileg hol vagy?

- Helyileg itthon. Mérnökileg és hegedűművészileg sehol sem vagyok. Szakmailag esetleg vagyok valahol, magánéletileg épp budin voltam.

A minősíthetetlen, undok kis izé, ami rádöbbentett minket, hogy a toldalékmorfémák és egyéb köcölékek is lehetnek idegesítőek. Aki szerint ez vicces, annak üljön a fejére egy traktordad seggű Hótehénke, szopóálarcban.

Ájtatoskodó ősanyaszleng. Feltétlenül szükséges beletuszakolni az összes létező kifejezésbe, szóba és jelenségbe, hogy minél gyakrabban kimondhassuk. Gyermekmászóka, gyermekjátszóház és gyermekétkeztetés. Az ilyennek valószínűleg a dugás is gyermeknemzés. Hogy nemezze gyermekké a didergős cápa, az.

Biztos baromira érdekes tartalmú szó, csak sajnos óhatatlanul egy ellés előtt álló anyakoca méretű, pörköltszaftos pofájú, halászhálóba csomagolt hölgyike (ld. még kötözött sonka) képét eleveníti fel bennünk. Meglehetősen lehangoló.

Minthogy tanári végzettségünket Sopronban, az egykori óvónőképzőn, a Benedek Eleken szereztük (Molnár tanár úr, üdvözli a fuvolázó elefánt), volna éppen meglátásunk magával a szakmával kapcsolatban is, ám ezúttal erőt véve magunkon a kifejezésre koncentrálunk. Az teljesen világos, hogy ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, amely a raktárosokat logisztika szakemberré emelte, a személyzeti osztályt meg HR-menedzsmentté. Felsőoktatási intézményeknél is hasonló a jelenség: ahol 3 év alatt még nem kezdődött előadás időben, tanársegédnél magasabb végzettségű élő ember nem lépet az előadóterembe, és amelynek presztízse - részben ezek miatt is - csak egy üszkösödő mellúszójú, haltetves aranyhal túlélési esélyével állná a versenyt, szóval az ilyen intézménynek a diplomája már konkrétan pergamenen kerül kiadásra, bazilikagomb méretű, cirádás pecséttel, és az intézményi portás is aranysújtásos libériában feszít. Hasonlóképp: az alacsony társadalmi megbecsültségű szakmák igyekeznek minél komolyabban hangzó nevet találni maguknak. Véleményünk szerint ezzel többet ártanak maguknak, mint használnak, viszont igen szórakoztató tud lenni az erőlködés, ahogyan igyekeznek fontosnak látszani. Nevessünk velük, és persze saját magunkon is, ha kell.