Minthogy tanári végzettségünket Sopronban, az egykori óvónőképzőn, a Benedek Eleken szereztük (Molnár tanár úr, üdvözli a fuvolázó elefánt), volna éppen meglátásunk magával a szakmával kapcsolatban is, ám ezúttal erőt véve magunkon a kifejezésre koncentrálunk. Az teljesen világos, hogy ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, amely a raktárosokat logisztika szakemberré emelte, a személyzeti osztályt meg HR-menedzsmentté. Felsőoktatási intézményeknél is hasonló a jelenség: ahol 3 év alatt még nem kezdődött előadás időben, tanársegédnél magasabb végzettségű élő ember nem lépet az előadóterembe, és amelynek presztízse - részben ezek miatt is - csak egy üszkösödő mellúszójú, haltetves aranyhal túlélési esélyével állná a versenyt, szóval az ilyen intézménynek a diplomája már konkrétan pergamenen kerül kiadásra, bazilikagomb méretű, cirádás pecséttel, és az intézményi portás is aranysújtásos libériában feszít. Hasonlóképp: az alacsony társadalmi megbecsültségű szakmák igyekeznek minél komolyabban hangzó nevet találni maguknak. Véleményünk szerint ezzel többet ártanak maguknak, mint használnak, viszont igen szórakoztató tud lenni az erőlködés, ahogyan igyekeznek fontosnak látszani. Nevessünk velük, és persze saját magunkon is, ha kell.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.