Sőt, telepjáró, targonya és adekvált. Megannyi bájos maszadék, eszem a kis szívüket. Mert nem elég műveltnek lenni, annak is kell ugye látszani. Aki meg bálnákat akar helyette miskárolni, az menjen el a balneológia szakra. Srévizavé.

Még inkább: selfie. Szerkesztőségünk egybehangzó véleménye szerint a takonylabdává gyúrt szopornyicás tobozmirigyével polkázzanak a patkányok a koporsójában annak a gyökérnek, aki eztet kitalálta. A gyakorlatba átültető nyomorultaknak pedig ajánlanánk végiggondolni, mi a falhoz vert karimás lófasznak van 1123 ismerősük, ebből 341 közeli barátjuk, ha egy sincs, aki lefényképezné őket? Csapja a kezetekre a huzat a harántfosott budiajtót.

Az esszenciális hátezmi. Gyanúnk szerint valami marketinges vénával megáldott zöldséges főeszetok kreálmánya azon a vonalon elindulva, hogyaszongya a sima retek már uncsi, nem is annyira menő termék, társítsuk valamivel, amit szeretnek az emberek. Sörretek. Javasolnánk esetleg a kézműves sörretek változatot is, talán még nagyobbat ütne. (A marketingszakma működéséról egy kiváló írás szerzőtársunk, Professzor Pizka tollábol itt.).

Ezzel egyáltalán nem összefüggésben hozom az érdeklődők tudomására, hogy punciparadicsom kilónként 1200 forintért nálam kapható.

Egy begombázott, fogyatékos hobbitnak mondjuk jó név volna, csak ez az értelmezés nem segít minket abban, hogy jelentést adjunk a smafut tartalmazó mondatoknak. A legcélszerűbb, ha széles körben elkezdjük terjeszteni, hogy a smafu jelentése: mérsékelt menetemelkedésű szárnyasanya.

Szemfüles kollegina életét keserítik ezzel, nem kevésbé a miénket. Hangzását tekintve karalábéval elkövetett tömeges önerőszakolásra utal, ami után a nevezett karalábét még el is kell fogyasztanunk. Az ilyennek nyaljon be a kutyája egy hígfosást a bolyhos szőnyeg közepén.

Ez a huncut kis szó amúgy egyfajta felszálló meleg légáramlatot takar, aminek hátán a vitorlázó repülők űzhetik tevékenységüket hetedhét. Jellegzetessége, hogy a szakmabelieken és rajtam kívül mindenki terméknek érti, ENNEK ELLENÉRE mindig rendkívüli odafigyeléssel és bólogatva nyugtázzák a vitorlázók szüntelen termék-éhségét. Tulajdonképp nem is a szó szánalmas, hanem a visszahúzódó attitűd, amellyel belenyugszanak valamibe, amiről fogalmuk sincs, és minden józan belátás szerint értelmetlen. Én magam is kemény munkával és sok kutatással értettem meg, hogy miért éneklik azt Júliáról a dalban, hogy "Júlia nem volt erős vagy Terminátor...". Ez a helyes hozzáállás. Aki szerint meg nem, az pottyanjon fejjel előre egy hangyavárba Klendathun.

Ez a szó tényleg létezik. Olyannyira, hogy még az is tudható, hogy angolul wattle, németül meg die Wippe. Ennél is döbbenetesebb, hogy nádkolbász is létezik. Aki felszedte a földről állát, annak tájékoztatásául közölnénk, egy vízvédelmi szakkifejezés, és nem mást takart, mint az összekötözött gallyakat, illetve nádat, amiből bukógát vagy torlasz készülhet. Na most szegényes szókincsünk ellenére meggyőződésünk, hogy ezeknek létezik teljesen megfelelő, hagyományos neve, amitől nem kapunk sírógörcsöt. Rőzse esetén kötegnek nevezzük, nád vonatkozásában pedig kévének. Rőzsekolbászt meg egyenek a szalmakutyák. Vagy fessük meg a rőzsekolbászhordó asszonyt is talán? Az ilyennek a házát mossa el a pöstyéni Vág.

Kétezer, könyörgöm. A kettő két esetben elfogadható: ha tárgyraggal látjuk el a számnevet (Két doboz óvszert kérek, igen, kettőt!), vagy ha a kommunikációs csatorna zavartsága miatt (mint például zajos környezet), nem akarjuk, hogy véletlenül összekeverjék a hét szóval. Akik szerint tehát véletlenül a feldühödött tömegek lincselésére lehetne számítani, mert véletlenül azt hiszik, hogy a fizetésemelésüket majd 7014-ben kapják meg, azok vegyenek be dupla adag Demalgont, és igyanak rá cseresznyepálinkát. Az esztendő pedig száműzessék végre bajuszos köcsögök szótárából a népmesékbe, ahol a helye van, és ahol - nem is annyira mellesleg - nem évet jelent, hanem a leszolgálandó időt (jellemzően 3 napot). Ha pedig neked nem hatéves fiad van, hanem hat esztendős gyermeked, akkor szarjál sünt.

Minden bizonnyal ott van a leggusztustalanabb szavak tízes toplistáján. Undort keltő a hangzása, undort keltő a lejtése, az összes hozzá tapadó, ragacsos konnotáció gusztustalan. Hányásra ingerlő mivoltát jól jellemzi, hogy az egyetlen szó, amivel hatása fokozható, az a faggyas.

A vínersniclivel versengve a leghülyébb ételnevek evör. Értem én, hogy számottevő sváb kisebbség, de attól még egy étel nevét lehessen már megkülönböztetni egy szadom-mazo-fétispornó-öltözeti márkanévtől. A német nyelv amúgy is hajlamos arra, hogy tönkretegye a zenét (vagy náci induló lesz mindenből, vagy idegesítő sramli), kérném a német nyelvű kisebbséget és nagyobbságot, hogy legalább az evést ne tegyék nekünk tönkre. Köszi.