Ha nem tudod, mi ez, szerencsés vagy. Nem is magyarázzuk el. Ocsmány, mesterséges, gejl, műanyag, ízetlen és íztelen, semmit nem jelentő szakkifejezés az oktatás-nevelés szókincsének legmélyebb bugyraiból.

És egyáltalán: értem én, hogy 1372-ben még létezett a bokány meg a salgótarjáni verébpint meg a hasonlók. De könyörgöm, ha egy mértékegységet végre hivatalosan is eltörölnek, akkor "Én már nem tanulok úgysem újat!" attitűdből ne örökítsük még tíz generáción keresztül tovább, hogy aztán '79-es születésem ellenére sose tudjam meg, mekkora földje volt öregapámnak, mert egy honfoglalás-kori mértékegységet használ (legjobb esetben is '72-ben eltörölték).

Népdal lehet nóta, esetleg népies műdal is. Nem lehet ellenben nóta semmilyen klasszikus zenei vagy könnyűzenei szerzemény, dal, darab, opus, szám, sláger. Nem és kész. (Szigorúbb napjaimon a "Kérek egy számot!" kérdésre is azt válaszolnám, hogy "Nesze, itt egy kilences!", de az még valahogy magyarázható.)

A lényege, hogy bolti eladóként egy tök hétköznapi és egyszerű dolognak adjunk négy nevet. Ezek közül recipriverexkluzív módon egyet kiválasztva (azaz bármelyik, csak pont nem azon a néven, ahogy a vásárló keresi) mindig állítsuk, hogy az a pontos és szakszerű megnevezése. Ha UTP-kábelt keres, akkor sodrott érpár, ha azt, akkor árnyékolatlan csavart érpár, ha az sem, akkor netkábel. Ha másnap ugyanaz a vevő a tegnapi kioktatás után most sodrott érpárt keres, szemrebbenés nélkül mondjuk, hogy annak a szakszerű neve UTP-kábel. Nem győzhetnek.

Valami izé, ami gondolom pingpongozik épp, miközben a háttérben egy géppapír peng. Hagyjuk már. Az biztos, hogy nem lehetett heteró, aki ezt kitalálta.

Abban a világban, ahol Szabó Jánosaink tíz perccel az angol mosogatói státusz megszerzése után végérvényesen megjohnszabósodnak, véleményem szerint szüljön hetedíziglen sünt minden olyan szó, amelyik legalább egy éve része a magyar közbeszédnek, és még mindig nem a magyar fonetika szerint írjuk. Bizony, csivava az, és viclipocli, és kompjúter meg urbánmetál. Úgyhogy fájlt a pofájukba, és dömpert, meg szkennert és nejlont. Arról már nem is szólva, hogy Bratislava meg nem is létezik.

Maga a madárka cukorfalat, de szerencsétlen milyen nevet kapott már!

A feleslegesen létező szavaink szerkesztősége némiképp zavartan prezentálja mai darabját. A habozás oka, hogy ezt a felette fogyatékos szót a világ legédesebb szájából hallottuk ma elhangzani, így vegyesek az érzéseink. Elvonatkoztatva azonban a körülményektől, maga a szó mindenképp megérdemli megvetésünket.

A ritka alkalom, amikor a szó maga és amit jelöl, egyaránt undort keltő. Kordbársony. Ízlelgessük. Kordbársony. Képzeljünk el egy kordbársony mellényt vagy nadrágot. Megvan az érzés? Na, erről beszélünk.

Jellemzően két kvintet pontosan lefogni képtelen punkzenészek fitymáló kifejezése bárkire, aki a 4/4 világából alkalmanként kilépve, háromnál több akkordot merészel egy dalban elsütni.