Ezt az éppen aktuális szót röviden elintézhetjük: tegye föl a kezét, aki szereti! Na ugye.
De évtizedekkel legutolsó bizonyítványunk után talán kihevertük már annyira, hogy a kifejezés jelentésébe is belegondoljunk ezekben a napokban. Mit bizonyít vajon e dokumentum? Hogy eljártunk az iskolába? De hiszen ez nyilvánvaló, állna már a bál, ha nem így lenne. Hogy tanultunk is? Azt épp nem bizonyítja, hiszen kinek ilyen, kinek olyan. Hogy az iskolának van rólunk véleménye? Ezesetben inkább hívnánk koholmánynak.
És ha már minden áron a bizonyítás a cél, akkor miért nem "bizonyíték"? Minek a fontoskodó, tudálékos, könyökvédős, írógéppel emailt küldő hivatalnokvégződés? Kérdések, melyekre nincsenek válaszok, de most talán kiugrasztottuk a bokorból a nyúlványt. Aki tudja, e szent helyen válaszolhat.