Kevés röhejesebb dolog van a világon, mint SI-prefixumoknak és hasonló hangzatos izéknek főnevek elé biggyesztésével gyártani fokozott hangulatú főneveket. Ám még szerkesztőségünk gigabulikon és szupercellákon edzett idegrendszerét is hiperfelborzolta a megaaszály szó megismerése. Azt hiszem, nem kellene itt megállni, elvégre a teracápa, a gigasün, a hektoablak és a megagigaszuperepres hiperextrajoghurt petasok marketingpotenciált rejt magában. Exahányinger.

Rockzenéről író alakok fertelmes szava. Nóta az, amikor a pocakos, kopaszodó, maradék haját hátra-brillantinozó, kéklajbis prímás hegedül, és valami szemmel láthatóan alkoholista nő vagy férfi remegeeeeőő hangon énekel.

Rockzenével kapcsolatban a nóta említése nyilvános vesszőzéssel büntetendő.

Hangzása alapján egy rendkívül kellemetlen és mérsékelten kínos orvosi eljárásra szakosodott specialista elnevezése lehetne (mint a proktológus, csak ez inkább az előbél-szakasszal lehet kapcsolatos, mint pl. a hányásösszetétel-szakértő). Az utolsó, nem képzeletbeli személy, aki ténylegesen is használta ezt a szót, nagyjából a Titanic testvérhajója, az Olympic első vázlatrajzainak készülte idején térhetett meg az örök vadászmezőkre. Azóta csak pojácák és nemzeti érzelmű színházrendezők erőltetik.