Vannak szavaink, amelyeket jobb volna egyszerűen eredeti, idegen nyelvből átvett, de magyar ejtés szerinti átiratban hagyni. Az erőltetett magyarítás olykor kifejezetten rusnya fattyat nemz. Mert hát mégis, mi a hályogos lavórszemű nagyidai vízihecsedli járt az alkotó eszében, amikor ezt kiötlötte? Összeakadt a nyelve? Bogáncsot szopogatott? direkte röhejes hangzású szavakat aggatott egymásra? Rejtély, akárha a férfi mellbimbó. Hagyjuk is a francba.

Mint a "hálós szatyorba passzírozott mangalicatöpörtyű" eufemizmusa, úgy is mint dagadék. Amennyiben bárki ismerősünkre megjegyezzük, hogy erősebb lett, pont annyira mászunk a lelkébe, mintha bödönnek neveznénk, csak még képmutató módon el is kívánjuk palástolni bunkóságunkat és/vagy szókimondó jellemünket. Ha tehát befosi kis szararcúak vagyunk, esetleg volt gyerekszobánk, akkor kussoljunk naphosszat, ha viszont minden áron közölni kell a másikkal, hogy felrántott csípőtájékon 90 deka pörcöt, akkor mondjuk azt. Erősnek meg azt nevezzük, aki fél kézzel emelget újabban 30 kilós betonlapokat.