Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Látszólag ártalmatlan alapszavak ezek. Ám a belőlük torzszülöttként alkotott állandósult szókapcsolat a legeslegfeleslegesebb kifejezések számát szaporítja "nem kicsit" (jaj). Ha valaki egy kérdésedre ezzel felel, folytasd a kérdezést, amíg rendes választ nem kapsz:
Hanem mégis mennyire? Igen, annyira? És miért nem azzal kezdted? A csapostól is egy nem meleg nem málnaszörpöt kérsz nem műanyag nem vázába? A csajodat/pasidat elviszed nem múzeumba, hogy ne meghallgassatok egy nem horror nem színdarabot? Utána nem idegen helyre mentek nem világmegváltani nem kicsit? És mi lenne, ha azt mondanád, hogy kérsz egy korsó hideg sört? Ha a szíved hölgyét/lovagját moziba vinnéd, megnézni egy romantikus filmet? Utána hazavinnéd és (beszélgetnétek), de nagyon?
Lássuk csak: épp fenn állunk egy emelvényen, kamerákkal, mikrofonokkal és ellenséges lelkületű újságírókkal körülvéve, miközben önbizalmat sugározva, de belülről feszengve már két és fél ezredmásodperce azon tűnődünk, melyik is az a kifejezés, amelyik épp a nyelvünkön van, csak pont most nem jut eszünkbe, pedig az elődeink és a saját elfuserált kapkodásunk által dagasztott fekáliakupacból improvizációs technikákkal és elterelő hadműveletekkel előre menekülő stratégiánkat az jellemezné legtalálóbban. Ilyenkor megbocsátható, ha jobb híján ez a szó ugrik be. De csak ilyenkor. Máskülönben ezt a kellemetlen hangzású, viszketést, szemrángást, enyhe émelygést okozó kifejezést főleg azok a koncerteken tablettel hadonászó közgazdászpalánták használják, akik minden második mondatukba igyekeznek egy általuk sem pontosan értett fordulatot fűzni, amitől hitük szerint egy csapásra dörzsöltnek és tudományosnak látszanak. Igazából unortodox az, amikor az öreg ciceszbejszer azzal tesz egy utolsó kétségbeesett próbálkozást a nála negyven évvel fiatalabb Yedidahnál, hogy levágatja a pajeszát. Nem. Jön. Be.
Elsősorban így, felszólító módban. Ez a szó több sebből vérzik és minden bizonnyal sokunkban további sebeket tép fel. Egyrészt nem világos, mi köze az iparnak ahhoz, hogy az illető csipkedje magát (ez is blogbejegyzést érne), vagyis siessen. Ezzel az erővel lehetne mezőgazdaságkodj vagy kereskedelemkedj is. Másrészt - és ez a nagyobbik baj - ezt a szót már rég kisajátították maguknak azok az óvodai dadusok, akiknek kis gödröcske alakult ki a könyökük fölött a valószínűtlenül vastaggá fejlesztett felkar-hájukon, nájlonköpenyt (direkt á-val) hordanak térdig fűzős cipővel és a törülközőt türülközőnek mondják. Ilyen dada pedig minden óvodában akad legalább egy. Megáll a hipószagú linóleummal borított folyosó végén és a bóklászó gyermekekre lesből támadva ráordít: iparkodj! (vidéken iparkoggyá!). Nem véletlen, hogy aki volt óvodás, az még felnőtt korában is összerezzen e kifejezés hallatán. Kérjük, kerüljék használatát!
(Eredeti kép forrása: commons.wikimedia.org)
A nagyon csekély jelentőségű ember végtelenül irritáló, gügyögve, heherészve önmagáról szegénységi bizonyítványt kiállító kifejezése. Használata gyakran ironikusnak szánt felhanggal, olyasformán történik, mintha az illető azt akarná sugallni, "tudom, hogy te is tudod, hogy tudom, hogy tudod, hogy ezt csak félig komolyan mondom, de mi mindketten jófejek vagyunk, csak én egy kicsit mégjobban, ezért most ilyen viccesen fogalmazok". Segít a kifejezés helyretételében, ha Pumukli hangján képzeljük el, valahogy így: "Állam bácsi elvesz ezt, állam bácsi elvesz azt, nem látják a kis ravaszt". Ahányszor elhangzik e kifejezés, jusson eszünkbe az internetes népművészetben elterjedt kép, melyen Batman képen törli Robint, csak itt a nyálas famulus váratlan fordulattal még reagál is: "Üss még, betmenbácsi!"
A legundorítóbb mesterkélt kifejezések egyike. Gyakorlatilag ezek a szavak nem is léteznek, mégis sok magát intelligensnek képzelő sekélylelkű vigéc használja olyanformán, hogy utána még kis hatásszünetet is tart, hogy mindenkinek leessen a tantusz, micsoda választékos ízlésű, pazar szókinccsel rendelkező emberrel hozta őket össze a sors kegyelme. De nézzünk csak a mélyére. Mondta már valaha bárki bármi szépre, hogy micsoda fantasztikus külcsín? Vagy az új ájfónjára, hogy micsoda fejlődés a belbecs terén? És miért nem belcsín vagy külbecs? Na de most komolyan: ilyen szóförmedvényeket használni nem egyszerű csíntalanság, hanem súlyos becstelenség.
PS: Na és a csínját-bínját? Nos arra is tudnánk valami csúnyát-búnyát...
Olyanok mondják előszeretettel, akik élvezettel kalandoznak el a szóban forgó téma teljesen lényegtelen, senkit sem érdeklő mellékvágányain, majd amikor a hallgatóság reménytelen sóhajtásait, órára pillantgatásait, közbeszólási kísérleteit hatalmas késéssel mégis észlelik, gyorsan e varázsigével veszik mindezt semmibe, hogy azután újra belebonyolódhassanak az imént összefoglalni kívánt mondandójukba. A kifejezéssel egyfajta második félidőt teremtenek maguknak, és ezzel olyanná válnak, mint a szomszéd kétéves Pistike, aki befogja a szemét, hogy láthatatlanná váljon. Akkor most eláruljuk, hogy Pistike is látszik olyankor, és ez a kifejezés sem teszi lényeggé a semmit.