Lesújtó pillantásokkal kísérve, mártírtekintettel előadható, rebegő hangú szólam. Hangoztatójának kihasználtságát, egyszersmind a többiek alávalóságát hangsúlyozni kívánó mondatvégi köcölék (szakkifejezéssel: rémakiemelő partikula). "A mosatlan az asztalon maradt. Majd én elmosom, nem baj." "Bent kellett maradnom miattad tegnap túlórázni. Nem baj." "Három hete nem jutottam el a fodrászhoz, annyi a dolgom. Nem baj." Hatására egy lajhár tüzességével megáldott zen-mester is agytolulást kapva átkozza el a percet, amikor megszületett. Nem baj.

Permanensen nyervákoló, tanultan tehetetlen emberek magyarázata arra, hogy nekik mitől megy rosszabbul a soruk. Nem eltagadva a mázlifaktor jelentőségét egy emberi sors alakulásában, megjegyzendő, hogy szinte mindig olyan tulajdonságot társít eme bevezetőhöz, amely inkább szorgalom és kitartás eredménye, mint a szerencsés körülményeké. Tehát még véletlenül sem azért könnyű nekem, mert 180 centi magas vagyok, így szék nélkül is felérem a felső polcot; nem, nekem könnyű, mert igazgatóhelyettes vagyok. Nekem könnyű, mert beszélek angolul (szarul, de mindegy az neki). Nekem könnyű, mert én jó vagyok matekból. Nekem könnyű, mert lefogytam 20 kilót. Nekem könnyű, mert le tudtam tenni a cigit. Neki bezzeg nehéz. Pedig ő is egész nap ül, és várja, hogy lefogyjon, várja, hogy le tudja tenni a cigit. Szeretne ő vezető lenni, bár ha feladat van, ő az első, aki kihúzza magát. Egész nap képes a kocsmában sörözve várni, hogy jó legyen matekból. Így megy ez. De persze nekem könnyű. Én közelebb lakom az iskolához.

A függés egyik első jele közismerten az, amikor a függés tárgyát (pl. étel, marihuána, alkohol) elkezdjük becézni. Ez általában összefügg annak a beismerésnek a hiányával, hogy függők vagyunk. Ennek egyik legékesebb és mindannyiunkat idegesítő példája a kisboltokban ampullát (azaz féldecis alkoholokat) vásároló májmentes melósok, vörhenyes pofájú nyugdíjasok és más kártevők. Végstádiumú fajtája már nem is képes kinyögni, fizikailag beismerni, hogy alkoholt vásárol, csak odanyögi a boltos kisasszonynak, hogy "Ágika, kérek egyet." Képes naponta 4-szer lemenni és mindig venni valami apróságot, hogy "mellesleg" kérhessen "egyet". Kurvára szánalmas. Ez nem egy vicces poszt. Ütném.

Minden előzetes várakozással ellentétben, ez nem egy tanulásban akadályozott óvodásoknak írt mondóka. Két, külön-külön is irritáló jelenség ötvöződéseként újkori szakácskönyveinkbe manifesztálódott ételféleségről beszélünk, illetve hát beszélnénk, ha a szó olvasásakor nem esnénk le mindig a székről a röhögéstől. Először is kezdjük a piri pirivel. Magyar nyelvűeknek erről ugye eleve Piroska, vagy egy megpirított csirke juthat csak eszébe, nem beszélve arról, hogy mennyire szánalmasan hangzik már magyarul az afrikai nyelvek amúgy gyakori sajátossága, hogy a középfokot az alapfok megduplázásával fejezik ki. Ha ezen túltettük magunkat, akkor még mindig nem értjük, hogy az a csirke, amelynek a piri piri néven ismert csiliféleség a fűszere, mitől nem piri piris csirke? Az egész olyan, mintha a mákos tésztát máktésztának, a borsos tokányt borstokánynak, a szalonnás tojást pedig szalonnatojásnak neveznénk. Rohadjon a fogára a medvetakony annak, aki ezt kitalálta.

Nemcsak hogy van ilyen, de térképen is létezik. Hasznosságát tekintve egyenértékű az iszonyatosan sok pénzből megalkotott zúzmótérképekéhez: aki nem ott él, azt egyáltalán nem érdekli, hogy Zuglóban milyen a nitrátszennyezettség miatti zúzmópusztulás mértéke, ellenben aki ott él, az meg észleli, hogy konkrétan szar a levegőminőség. Ehhez hasonlóan: a körmendiek viszonylag kevés érdeklődéssel követik az almásfüzitői bolti rablások alakulásának trendjét, ellenben saját bőrükön tapasztalják, hogy nem érdemes a kertben hagyni a fűkaszát, mert lába kél. Maga a szóösszetétel szemantikailag erőltetett és nevetséges, mint minden ...-i ...-ság/-ség típusú kacifánt. Megbolondulási elhivatottság? Lapolvasási készség? Lazacfilézési kompromittálhatóság? Na ugye.

Eredetileg volt a szónak jelentése. Ezzel jelölték azokat a dolgokat, amelyek a természetben megtalálhatók voltak (pl. tölgyfa, mókus, andezittufa), szemben azokkal, amelyek az emberi tevékenység során jöttek létre, azaz mesterségesek (mint pl. Belgium, a csokoládé vagy az rezgős análvibrátor). Ezek a kategóriák - ez nagyon fontos - értéksemleges, tényszerűséget sugalló jelzők voltak. Sajnos mára a szó jelentését veszítette, és leginkább csak ordas nagy, büdös lehúzás értelemben használható. Valaki, valahol, valamiért egyszer marketing okokból kitalálta, hogy ami természetes (mint pl. a fingás, a szoptatás mások szeme láttára, a nekünk tetsző nők megerőszakolása), az jó és üde és friss és egészséges, míg a mesterséges dolgok (mint pl. védőoltás, 35 évet meghaladó várható élettartam, masszírozós fotel) valószínűleg magának a sátánnak az agyszüleményei. Komolyan mondom, sok más, nagyobbnak tűnő gondunk mellett, ez az egyik legfontosabb baja a világnak. Hogy sok a gyökér.

Pláne ha precíziós penge. Vagy precíziós műszer. Vagy rakéta. Nem csak András kódnevű kedves olvasónkat lehet az előre csomózott kötélért szalajtani a kifejezéssel, szerkesztőségünk is régóta kutatja a fenti nem létező szó forrását. Egyszerűen minden, amit jelenthet, azt tökéletesen fedi a precíz szó, nem beszélve a sajnálatos tényről, hogy a legótvarabb, gagyi szarokra aggatják újabban rá. Lelkünk sötét bugyraiba nézve magunk is beláthatjuk, hogy a precíziós mérleg az semmi más, mint egy mérleg, legfeljebb ha nagyon akarom, akkor egy pontos mérleg, Minden más megközelítés téves, úgyhogy a fogyasztásfetisisztáknak (aka. konzumidióta) lófasz a seggükbe. Precíziós lófasz.

Habár mozgalmunk örvendetesen mentes az álszent, megjátszós, felszínes politikai korrektség valamennyi hajtásától, azért van, ami nekünk is sok. A röhejesen macsó tesztoszteronfitogtatásnál kevés szánalmasabb dolog létezik a világon, s a nevezett jelenség egyik legirritálóbb megnyilvánulásai közé tartoznak a címben szereplő szó és hasonszőrű pajtásai, köztük a megér egy patront, a farokérett és a mindent vivő szúrnám a fosóját. Az ilyeneknek tényleg, szívből csak azt kívánom, hogy egy szudáni kirándulás során tegye őket magukévá egy kupac kéjsóvár hegyikecske.

A vadászok mufurc népség, elevent is. Rajtuk kívül viszonylag kevés szakmára jellemző, hogy az operabáltól a sarki fűszereshez tett leruccanáson át egészen a temetésig mindig és kizárólag a munkaruhájukat hordják. Mivel volt szerencsénk Sopronban (is) tanulni, nagy számú erdészt kergettünk az őrületbe azon okfejtésünkkel, miszerint ugye ők is csodálkoznának, ha egy orvos műtétre beöltözve menne el egy focimeccsre?

Mellékszál: ehhez hasonló eset, amikor valakinek az utcai ruhája focimez. Aki szerint ez rendben van, az most képzelje el, hogy beöltözik hokijátékosnak, és elmegy bevásárolni. Tehát egy sportöltözet az utcán, tetszik érteni? Mellékszál vége.

Tehát a vadászok ugye - mint mondtuk - furcsa népség: alsógatyáig bezárólag csakis zöldben járnak, szociális képességeik általában visszafogottak, vonzódnak a furcsa arc- és testszőrzetekhez, és mindehhez jön a tény, hogy lelődöznek mindenféle állatot, amelynek fogyasztása amúgy nem szükségszerű, de meg még olyan nagyon nem is jellemző mai világunkban. Természetesen vannak erre olyan kincstári magyarázatok, mint vadgazdálkodás, csak hát bárhogy ferdítjük a dolgot, egyfelől úgy gondolom, nem a szarvasok szállták meg a betonutakat az erdeikkel, másfelől a konkrét egyed szempontjából tökéletesen indifferens, hogy őt most magasabb rendű vadállomány-szabályozási okokból durrantották koponyaalapon, ugyanis saját szemszögéből nézve az van, hogy békés legelészés közben pofán lőtték, aminek következtében esélye sincs megdugni senki ünőt többé.

Hosszúra nyúlt bevezetőnk után térjünk rá a hullajtottagancs-bemutató kérdésére, ami majdnem olyan vicces szókapcsolat, mint az egérszalonna-applikátor, csak ezt tényleg komolyan is gondolják. Kutatásaink alapján arról van szó, hogy a levetett agancsokat összeszedegetik lelkes természetjárók, majd nézik. anatómiai értelemben ez tökéletesen ugyanaz, mint ha a eltennénk a levágott körmeinket, hogy a vendégeinknek megmutassuk a legszebb darabokat, talán csak egy fokkal kevésbé gusztustalan. (Ínyenc olvasóinkkal osztjuk meg az olyan, csak a vadásztársadalomban élő matematikai anomáliákat, mint a páros hetes és a páratlan hetes agancs fogalma, ami amúgy magyarul 13 és 14 ágú agancspárt jelent.). Ha Sopronban erdész szakos hallgatót látnak, mindenképp kérdezzék meg, miért van a karjukon állandóan vérnyomásmérő.

A központi idegrendszerrel össze nem egyeztethető kifejezések Koenigseggje és/vagy Paxmanje (ínyenceknek: Cavaillé-Coll-ja, Ricco Kühn Reissmanja,  esetleg Courtois-ja). Szinte biztos, hogy egy mondatban fog szerepelni a "fejtől elválasztott test" fordulattal. Majdnem biztos, hogy elsősegély-vizsgához kapcsolódó tankönyvben találkozott mindenki vele először. Jelentését tekintve nem több, mint ha azt mondanánk, biztosan halott. Ha ön, kedves olvasónk, az első randevúján e kifejezéssel nem vágott magán eret, jó eséllyel egy enyhébb ebolát is kihordana lábon. Gratulálunk!

PS: a zenekulturális utalások kiteljesítéséért hálás köszönetünk Professzor Pizka szerzőtársunknak.

Szarkafalvy megígérte, hogy ha megszaladnak a blog bevételei, veszünk egy  Ricco Kühn Reissmant, vagy egy Alexander 103-at, úgyhogy  tessenek kattintani buzgón. (bár az igazi egy Professor Pizka custom lenne az igazi Hans Pizka professzortól.) :)

Pizka