Ezt a negédes szófordulatot azok használják rendszeresen, akik ugyanilyen rendszerességgel visszasírják a régi jó filmsorozatokat azokból az időkből, amikor még egy szegény rabszolgalány képernyőn követett sorsa a fél országot megríkatta. Hisz olyan szép volt, amikor Isaura bájos naivsága mosolyt csalt a békásmegyeri műbőr kanapéjával eggyéizzadt kazánszerelő harcedzett arcára. Az előbbiek szellemi utódjaként el-elsütik továbbá a fiatalabbak közül azok, akik szerint a High School Musical (hájszkúlnyuzikel) még 14 éves kor fölött is megható.
Lássuk be, ez a kifejezés önmagában hordozza a feleslegességet. Mert hát hova a retkes sajtkéreggel átszőtt búbánatba csalna bármi is mosolyt? Nyilván költőinek szánt megfogalmazás ez. De mi abban a költői, az elgondolkodtató, a választékos, ha mondjuk megállapítjuk, hogy hoppá, Jánosnak a hasán van a köldöke?
Ha valami mosolyt csalna a seggére, az igen. Az méltó volna az említésre. De akkor még mindig itt van, hogy csal.
Nem tisztességes eszközökkel készteti mosolyra az arc viselőjét, hanem orvul rácsalja azt a vigyort, ami így közszemlére tett corpus delictiként árulkodik az áldozat manipulált gondolatairól.
Neked viszont immár az igazság fölényes birtokosaként és védettséged tudatában ezentúl nyugodtan mosolyt csalhat az arcodra, ha ezt a kifejezést hallod.
KÖZÉRDEKŰ FRISSÍTÉS: Az imént hallottuk, hogy valakik H2O-t csalnak a vízbe!