Ez a két mondás olyan megbízhatóan jelzi az ostoba, fellengzős embert, mint a lakmuszpapír a kémhatást.

Mindkettő az átkosnak nevezett rendszer iskoláinak linóleummal borított ember- és menzaszagú tantermeinek neoncső-villódzásában penészedő, szünetekben a műanyag lambériás folyosón dohányzó tanáregyéniségeitől származik. Közülük is azoktól, akik fiatalabb korukban színésznek vagy űrhajósnak készültek, utóbb beérték volna egy irattáros vagy villamosvezető állással, de a pályaválasztás során valahogy erre a homályos terra incognitára keveredtek. És senki nem szólt nekik, hogy bizony a tanárság elválaszthatatlan velejárója a sok büdös kölök. Akik nem tanulni járnak oda, akiknek az iskola nem a második otthonuk és akik azt hiszik, hogy még csöngetés előtt beérnek (de nem, és hát "hinni ugyebár a templomban kell"), meg akik a kérdésre csak a helyes választ akarták mondani (de nem, mert azt legfeljebb szerették volna mondani, "akarni a WC-n kell", és az ráadásul nem is a helyes válasz).

Ez a tanárfajta mára kihalófélben van, de az elmúlt idők ódon kriptalehelete a jó, de kritikátlan tanítványok révén a mai napig fel-felböffen a mélyből, hogy e kifejezésekben öltsön szellemtestet. Ha netán (mondom: netán) Te is kimondod elvétve, akkor magad is áldozat vagy, de tehetsz ellene - sürgősen felejtsd el őket.

A történelmi igazságtétel miatt álljon itt az ellenpont is: hinni mindenhol szabad, de a templomban sem kell, továbbá mindenki ott és azt akar, ahol és amit csak akar. Azt hiszem.