Manapság (megj.: egyszer ez a szó is sorra kerül) kéjes borzongással keresi az emberiségnek a posztmarxista értelemben vett proletariátus szellemi örökségét kinőni képtelen, faéknél egyszerűbb gondolkodású, életének középpontjába a vasárnapi rántott húst helyező szelete a sokkoló híreket, melyeknek a hagyományos természeti katasztrófák mellett mind gyakrabban fő motívumai holmi robbanások. A robbanás, mint fizikai folyamat ugyebár kis helyen koncentrálódó energia hirtelen felszabadulása. Ez lehet kedvező is - például a benzinmotorban -, de az esetek többségében nem szeretjük, ha valami felrobban. A józan többség még azt sem, ha az történetesen épp a "cukiságbomba". A hétköznapi dolgok szerencsére nem szoktak csak úgy felrobbanni. Sem az internet, sem a Facebook, sem a sportvilág, sem az EU-ellenesek tábora. Még akkor sem, ha a fiatal újságírónemzedék mostanában kedvenc trendi szófordulatai között szerepelteti ezt a többi katasztrófa-átértelmezéssel - mint például mosolycunami, földrengésszerű győzelem - együtt, hogy ezzel bevonzza a metrónmobilrólfészbúkozó Kevinek és Dzseniferek reklámfogyasztó seregét.
Büntetést e katasztrófa-irányzat alkalmazóinak nem is kell kieszelnünk, beszéljen helyettünk inkább az alábbi Petőfi-apokrif:
Mit érdemel az az okos,
kattintásvadász, na mit?
Borecetes, sütőporos
beöntés cu...