Néhány éve egy reklámban bukkant fel először ez az erősen allergén kifejezés, azóta parlagfű gyanánt kiirthatatlanul terjed. A nyegle óriásplakátokról beköltözött az esti híradóba, onnan az aktuális befektetési MLM snájdig tanácsadóinak csőrből sajtot kiéneklő szókincsébe, végül a nagybani piacon hajnalban retket rámoló Hórukkronaldó és Vologya, a baseball ütős pénzügyi mediátor között a helypénz kapcsán kibontakozó párbeszédbe. És mindenki úgy tesz, mintha ez a szó létezne, pedig.
Mondta-e valaha is valaki, hogy reggelente munkába menet pékségel? Előfordult-e már, hogy a cipőboltolási szokásaidat firtatták? Még Vologya sem mondja, amikor bekísérik, hogy én kérem itt szokok rendőrségelni.
Ezennel nemzeti ellenállási mozgalmat hirdetünk: aki mostantól meghallja a bankol szót, igazítsa szemét felismeréstől kikerekedettre, és ujját mereven a beszélő mellének szegezve kiáltson így: "ahá, a retek!"