Elsősorban így, felszólító módban. Ez a szó több sebből vérzik és minden bizonnyal sokunkban további sebeket tép fel. Egyrészt nem világos, mi köze az iparnak ahhoz, hogy az illető csipkedje magát (ez is blogbejegyzést érne), vagyis siessen. Ezzel az erővel lehetne mezőgazdaságkodj vagy kereskedelemkedj is. Másrészt - és ez a nagyobbik baj - ezt a szót már rég kisajátították maguknak azok az óvodai dadusok, akiknek kis gödröcske alakult ki a könyökük fölött a valószínűtlenül vastaggá fejlesztett felkar-hájukon, nájlonköpenyt (direkt á-val) hordanak térdig fűzős cipővel és a törülközőt türülközőnek mondják. Ilyen dada pedig minden óvodában akad legalább egy. Megáll a hipószagú linóleummal borított folyosó végén és a bóklászó gyermekekre lesből támadva ráordít: iparkodj! (vidéken iparkoggyá!). Nem véletlen, hogy aki volt óvodás, az még felnőtt korában is összerezzen e kifejezés hallatán. Kérjük, kerüljék használatát!
(Eredeti kép forrása: commons.wikimedia.org)