Ez olyannyira felesleges szó, hogy még leírni sem lehet rendesen, mégis ezzel adja a világ tudtára a nemzet ama bizonyos százaléka, mekkora tahó is ő. Vagyis miket beszélek, egészségtudatosat akartam írni, aki gyúrás után norbiábdét piskótával tunkolja a kolbászos lecsót, miközben konditermi kalandjait meséli tizenhét szóból álló szókincsével a szoláriumból hazatért barátosnőjének. Természetesen lájtos kólával öblöget, mert körülötte a wc-papírtól kezdve a szalonnapörcig minden lájtos. És ami a legfurcsább, e javíthatatlan embertípus mellett van még egy réteg, amelytől nem idegen ez a kifejezés: a kedves öreg nénik népes tábora, akik mellé szinte vágyakozva képzelünk zebrát, hogy szelíden átkísérhessük rajta őket, mígnem a játszótéri kispadnál meg nem halljuk egy példányukat, amint Döncikét, a hamburgeren hízott félhülye unokáját nógatja, ugyan igyon már még egy kicsit abból a lájtos energiaitalból.

De ne legyünk túl szigorúak. A szó használata a következő értelemben természetesen megengedhető: "Há de Gazsi dik má! Minnyá jön a lájtos kocsi!"