Panaszos jeremiádákban gyakorta szereplő kifejezés, mely két alapvető tulajdonsággal bír: Egyrészt, mindig megelőzi a "nincs" szó, másfelől aki mondja, az úgy érti, hogy igazságosság. (Tehát a "nincs igazság" kifejezés magyarul úgy hangzik, hogy "nincs igazságosság").
Valóban nincs, épp ezért felesleges róla beszélni. Viszonylag ritka az olyan kommunikációs helyzet, amikor arról beszélünk, hogy mi az, ami nincs, tekintve hogy a nemlétező vagy rendelkezésre nem álló dolgok száma mindenkor többszörösen meghaladja a létező és rendelkezésre álló dolgokét. Így például, az igazság(osság) hiányát felemlegetendő panasszal ellentétben szinte senki nem üdvözli úgy rég nem látott barátját, hogy "Szerbusz, Józsi! Ma sincsenek a főtéren oroszlánok!". Az igazság(osság) ráadásul nem úgy nincs, mint a főtéri oroszlán, ami elvileg akár lehetne is, hanem konkrétan nem létezik, nem eleme az univerzum szövetének. Bizonyos értelmezésben jelenthet egyfajta, az emberi társadalmakat jellemző ideált, elérendő célt, ám ez sem indokolja ilyen széles körű alkalmazását, jellemzően olyan helyzetben, amely nem a társadalmi igazságosság még viszonylag indokolható igényének körébe tartozik. Így például a "Nincs igazság, a Bori már megint terhes!" vagy a "Nem igaz, hogy pont annak a jó Laci bácsinak kellett májzsugorban meghalnia!" mondatok semmilyen relációban nem állnak az univerzum semmiféle törvényével, miközben természetesnek véve fogalmazzák meg azt az igényüket a Világegyetem felé, miszerint a nekünk fontos dolgok legyenek mindenki számára fontosak, nem beszélve annak aljas sugalmazásától, hogy Bori csak magától, önhibáján kívül, mintegy a természeti erők kedvezőtlen összhatása nyomán lett megint terhes. Ha ezt egy szóval kellene jellemezni, akkor a butaság jutna eszünkbe. Mentségül csak az szolgálhat, ha valaki nem töltötte még be az 5 éves kort.