Lesújtó pillantásokkal kísérve, mártírtekintettel előadható, rebegő hangú szólam. Hangoztatójának kihasználtságát, egyszersmind a többiek alávalóságát hangsúlyozni kívánó mondatvégi köcölék (szakkifejezéssel: rémakiemelő partikula). "A mosatlan az asztalon maradt. Majd én elmosom, nem baj." "Bent kellett maradnom miattad tegnap túlórázni. Nem baj." "Három hete nem jutottam el a fodrászhoz, annyi a dolgom. Nem baj." Hatására egy lajhár tüzességével megáldott zen-mester is agytolulást kapva átkozza el a percet, amikor megszületett. Nem baj.

Permanensen nyervákoló, tanultan tehetetlen emberek magyarázata arra, hogy nekik mitől megy rosszabbul a soruk. Nem eltagadva a mázlifaktor jelentőségét egy emberi sors alakulásában, megjegyzendő, hogy szinte mindig olyan tulajdonságot társít eme bevezetőhöz, amely inkább szorgalom és kitartás eredménye, mint a szerencsés körülményeké. Tehát még véletlenül sem azért könnyű nekem, mert 180 centi magas vagyok, így szék nélkül is felérem a felső polcot; nem, nekem könnyű, mert igazgatóhelyettes vagyok. Nekem könnyű, mert beszélek angolul (szarul, de mindegy az neki). Nekem könnyű, mert én jó vagyok matekból. Nekem könnyű, mert lefogytam 20 kilót. Nekem könnyű, mert le tudtam tenni a cigit. Neki bezzeg nehéz. Pedig ő is egész nap ül, és várja, hogy lefogyjon, várja, hogy le tudja tenni a cigit. Szeretne ő vezető lenni, bár ha feladat van, ő az első, aki kihúzza magát. Egész nap képes a kocsmában sörözve várni, hogy jó legyen matekból. Így megy ez. De persze nekem könnyű. Én közelebb lakom az iskolához.

Valamiféle homályos értelmű, pozitívnak hangzó fokozás. Ha a mélyére nézünk, általában kiderül, hogy a valóság felületes elhazudásával állunk szemben, hiszen a "markáns arcél" konkrétan baltaállat és köcsögszakállat jelent, a "markáns vélemény" erőszakossággal párosuló, megalapozatlan meggyőződést, a "markáns ízvilág" pedig szilvalekváros csilikrémet, pacalágyon. Szóval kimondhatjuk, hogy a markáns szónak remek a sajtója, viszont aki ezt megeszi, az markánsan hülye.