Alföldi gyerekként - és Alföld alatt természetesen az IGAZI Alföldet értjük, azaz a Kiskunságot, úgyhogy Nyíregyházától Szolnokig született olvasóink e poszt erejéig fogadják el, hogy ők csak érintőlegesen alföldiek -, tehát alföldi gyerekként igen hamar szembesültem a pörkölttorta kifejezéssel. Nem kifejezetten édesszájúként lelki szemeim előtt egy marha- és sertésdarabokból komponált, emeletes hústorony jelent meg. Sajnos az igazság sokkal kiábrándítóbb: a pörkölttorta az valójában grillázs, azaz égetett cukor mindenféle csonthéjas-darabbal. Esküvők kedvelt kelléke, valószínű mindenki találkozott már vele, aki volt olyan szerencsétlen, hogy kénytelen volt esküvőre/lakodalomba menni. Nagy nehezen persze felvilágosodik idővel az ember gyereke, hogy itt égetett (pörkölt) cukorról van szó, de akkor miért nem hívják pörköltcukor-tortának? Ez alávalóság, az egész ételnevezéktani tanszék mondjon le! Köcsögök.

Látszik, bazdmeg, látszik. És hallatszik, vagy klasszikusabb lelkületűeknek: hallik. Lassan már oda jutunk, hogy látszikódik is lesz. Tanulj meg magyarul, vagy menjél tarhonyát címerezni, gyökér, de semmiképp ne írj újságot, de még bevásárlócetlit se. Uff.

Ez némelyek szerint a mentalista magyarul, ami viszont az "élelmes, megnyerő mosolyú fiatalember, akik a középkorú, agyatlan libákat szopatja a szó átvitt és szó szerinti értelmében" kifejezés összefoglaló neve külföldiül. Egyfelől, ne legyen ilyen: se mentalisták, se auramasszőrök, sem kézrátétellel gyógyítók, másfelől, ha már van, semmiképp ne nevezzék elmebűvésznek, mert ettől csak a befosásáig röhögést lehet elkapni, és az munkaidőben kellemetlen.