Általában is, minden nosztalgiával és múltba révedéssel egyetemben: az átlagember önbecsapása, amely képtelen elkülönböztetni a személyes élményeket az objektív eseményektől. Így például, azt a kétségtelen tényt, hogy 8-16 éves gyereknek lenni jobb, mint a munka-evés-alvás háromszögében reménytelenül tengődő kétkezi vagy multis rabszolgának, oda extrapolálja, hogy régen minden jobb volt. Továbbá mivel úgy hallotta, hogy a jó bor is idővel érik, máris örömmel veti magát gyermekkora ismert mintái, ruhái, márkái és viselkedési módjai közé. Meggyőződéssel hiszi, hogy egy 30 éves, poros szar, csupán az időnek távlat övegén át (copyright: Dudi) nézve, nemessé érik. Hogy újabb klasszikust idézzünk: lófaszt, mama!

Nem tudjuk mi ez, viszont bababörzéken rendszeresen keresik. Ferenc, szemfüles olvasónk szerint erre itt alant illik a név:

Ellenben ha nem ez, akkor elképzelésünk sincs, mégis mi a falhoz kent túrós batyu. Nagy sebességgel is stabilan tolható babakocsi? Katonai célú, álcázott szállítóeszköz? Úgy érezzük magunkat, mint Ádám anyák napján. Elakadtunk, kellene az a közönségsegítség.

Hosszas fejtegetés helyett elmesélnék egy történetet.

Az ember lerakja a telefonját egy asztalra egy bevásárlóközpontban, vagy a mosdóban a pultra, véletlenül ottfelejti, de az is lehet, hogy miközben egy pillanatra nem figyel, lenyúlják. Elmegy, rendőrségi feljelentést tesz, ahol is a jegyzőkönyvbe is az kerül, lopás történt (zárójelben valami olyasmivel, hogy alakalomszerűen, felismerve a helyzetet, de ez mindegy is). Miután a telefon nagy értékű, és van rajta biztosítás, hősünk felhívja a biztosítót, elmeséli, beszkenneli, átfaxolja, természetesen tűkön ülve várni fogom a hívásukat, igen. Három nap múlva nyikhaj geci telefonál, hogyaszongya NEM fizetnek. Mondom már bocsánat, de a lopás benne van a biztosításban. Nem számít lopásnak. Kicsit ingerültebb rávilágítás után, melynek lényege, hogy ha a RENDŐRSÉG szerint lopás, plusz a magyar jog szerint az, akkor nehogy már egy biztosítós kis gyökér majd felülírja a magyar törvényeket, hozzátéve, hogy az egy dolog, hogy a telefon tulajdonosa nyilván hibázott, de amúgy ha én lerakom a telefonomat bárhol és két napig nem megyek arra, akkor SINCS senkinek joga elvenni, legfeljebb leadhatja talált tárgyként, ergo azt a szájbatekert, halszemű, göthös anyádat szívasd, nos tehát mindezek után behízelgő modorú biztosítós kiskancsó módosítja a kijelentését, miszerint pontatlanul fogalmazott, lopásnak lopás, de nem biztosítási esemény. Kedves olvasóink: e helyről adjuk tudomásukra, melyek is a biztosítási események:

1) Telefonját erőszakkal elveszik öntől, JELLEMZŐEN többen vagy fegyverekkel.

2) Telefonját zárt, számkombinációval védett, ajtaját leszámítva minden oldalról állandó építmény falával körülzárt szekrényből eltulajdonítják.

3) Szorosan testhez simuló nadrágjának első zsebéből kiemelik (kihangsúlyozva: hátsó zseb, retikül, laza gatya oldalzsebe nem játszik.

Aztakurvafaszba!

Politikatörténetet írhatna az, aki egyszer kielemezné, miként is lett a kezdetekben még rendszerváltásnak nevezett dologból fokozatosan előbb rendszerváltozás, majd még egy kicsit erőltetettebbé téve, rendszerváltoztatás. Megfigyeléseink szerint ugyanazok használják előszeretettel, akik vonzódnak az esztendő, a kettő, a leány és a gyermek szavakhoz. Hallgatni is csak annyira szórakoztató, mint napjában hetvenhétszer kötelezően köszönni valakinek úgy, hogy "Szép napot kívánok, fősoztályvezető asszony."