Mi lehet rosszabb annál, mint hogy a gyereked 14 éves koráig ki sem tudja mondani, mi a foglalkozásod? Hát az, ha mire ki tudja, szégyenében inkább elkezdi azt hazudni, hogy apám japánszakértő. Vagy barista.

Meg hát bankol is a drága. És csőben sült halat ebédel. Hacsak le nem sújt rá a három csapás. Amúgy fordítási alapelv már harmadikban is, hogy bármely mondatot értelmileg ültetünk át. Különösen igaz ez az eltérő kulturális hátterű nyelvek közötti fordításnál. Így például sosem fordítjuk a vödör felrúgásának a vödör felrúgását, kivéve, ha szó szerint felrúg valaki egy vödröt. Ellenben tökéletes a fűbe harapástól az ibolya alulrólszagláásig rengeteg kifejezés. A fizetési sapka üzenjük, hogy plafon magyarul, a három csapás meg három dobás. A csőben sütés az sütőben sütés, és az erdőmester-fagylalt is, bármennyire meglepő, szagosmüge-fagylalt. Tovább aki szerint a bankolásnak van a világon bármi értelme, az süssön csőben erdőmestert harmadíziglen.

Undorító hangzású szó, amely egy undort keltő cselekvést takar. Sosem az tarhál, akinek nincs, mindig olyan, akinek ez a személyiségjegye, genetikusan élősködő. Szerintünk nem véletlen, hogy a szó a turhára hasonlít. Az ilyet beszántani, sóval behinteni, gyerekét elkobozni, lakását felgyújtani, személyazonossági adatait három generációra visszamenőleg törölni.

Biztos ez valami mélyen gyökerező személyiségjegy, de erről semmi olyan nem jut eszünkbe, ami nem az önkielégítéssel volna kapcsolatos. Eredeti, akár egy hamburger, vicces, mint egy kétórás gyökértömés, és pont annyira vonzó, mint a köztársasági elnök neccharisnyában. Élvezeti értéke így összességében a vetekszik a műfogsorral fogyasztott ananászéval. Hagyjuk a fenébe.