Igen alkalmas arra, hogy megjátszós kis pöcsnek nézzünk ki. Mindenképp használjuk egy mondatban az értékalapú szóval.

Valahányszor meghallom, hogy "Álljatok terpeszbe!", lelki szemeim előtt egy kupac hasnyálmirigy-szerűen ocsmány, tüskékkel gazdagon teleszórt húsevő növény jelenik meg, amibe nekem most bele kellene állni. Hát inkább álljon bele a didergős cápa.

dedicated to herbee

Mivel úgysem jönnél rá, ezért beavatunk: ez egy mobiltelefon kijelzőjének állapotára vonatkozó, eladói információ. Csak remélni tudjuk, hogy inkább a törkölypálinka-addikció első fázisa szülte, mint a józan átgondolás. Az utóbbi eset sokkal-sokkal rémisztőbb volna. Nemcsak kerülendő, hanem nincs is!

Mint a magas törpe, a női legény, a hosszú hajú kopasz, továbbá a sivatag tömeglélektana és a rendhagyó esetek grammatikája. Hideg sör is van, csak még meleg. Ne már!

A laikusok megtévesztésére kitalált lózung, ami azon az egyszerű tényen alapszik, hogy az emberek nagy része hanyatt dől a nemzetköziségtől és a hírnévtől. A valóság hasonló a fogathajtó világbajnokság esetéhez, ahol 3 ország indul, és a versenyzők 80%-a magyar. Hasonlóképpen: a nemzetközi hírű tudós azt jelenti, hogy marginális kutatási területe összesen kilenc embert érdekel legalább látszólag, ezek közül öt a tanszékének PhD-hallgatója, a másik négy pedig valóban más országban élő szakember. Ők egyébként kölcsönösen ismerik egymást, és minden évben kiosztanak egymást közt valami jelentéktelen díjat (pl. Arany Lótücsök elismerés az ugróvillások anatómiájának feltárásáért tett elévülhetetlen érdemeiért.) Röhögjük nyugodtan körbe, és kérdezzük meg, olvasták-e az összes publikációját összesen annyian, mint ahányan tegnap megnézték a tortába belehányó féllábú törpe videóját a YouTube-on.

A világ létező leghülyébb nickneve. Egyfelől, boszorkányok ugye nincsenek, ha pedig nincsenek, akkor ne is praktizáljanak. Na most, a magukat boszinak képzelő, magukat bosziként definiáló, boszorkányságukat mélységeiben megélő nők csak körülbelül 0,2%-kal eredetibbek, mint akik egyedülálló módon belepöttyintik a nevükbe, hogy cica. Az inkriminált Boszycicára (fontos benne az ipszilon is) meg semmilyen mentség nem létezik.

Kedves hölgyeim: ha magadat boszinak, cicának, macskusznak, boszorkánynak, wicca-nak nevezed, tartod, képzeled, az egyenértékű azzal, mintha kiírnád magadra, hogy képzelőerő és egyéniség nélküli, jellegtelen, szürke egér vagy. Kell ez neked? Na ugye!

A csapból is anakonda vastagságú, bűzölgő sugárban folyó undorítóság. Sajnos a szórakoztató elektronikába belébuzult, 18-49 éves férfi korosztály jelentős része hiszi még mindig, hogy ha applikációnak nevezi a tapitelefonjára telepített, rázásra böfögő hangot hallató alkalmazást, attól az már nem is egy gagyi szar program lesz, ugyanúgy. Közölném, hogy annyira tévedni tetszenek, mint kacsa a nokedlit.

A műszaki, azon belül is a gépészeti szakszókincs örök nevetés és bosszankodás tárgya. Egyik jellemzője, hogy semminek nem az a neve, aminek mindenki nevezi. Gyakran ráadásul a valódi neve a dolognak egy másik, teljesen hétköznapi szó, amiről soha nem is sejtetted, hogy azt jelenti. A csap az szelep, a vízmérték az libella, a vasbeton medence az műtárgy, a kétrétegű, alacsony nyomású, lézerperforált aktív oxigénbefúvó rendszer az panel (konkrétan Messner-panel), a panel az modul, a csoki az sorkapocs, a béka az alacsony emelésű, gyalogvezérelt targonca, a zár az retesz, retesz meg nem létezik. Továbbá, az állag az állomány, a rajz az ábrázolás, az egyenes az egy görbe, a sugár az rádiusz, a sugárméret-ellenőrző izé meg rádiuszsablon, a járat az viszonylat, az emelkedő az lejtő, a kőzet- és meddőanyag-kibontása az jövesztés, a klórozómedence az labirint, a mértékegység az dimenzió, és így tovább, rogyásig.

A végletekig pontosítgatás mellett, és azzal egy időben, igen jellemző a szakkifejezések ad hoc vagy akár rendszerszintű helytelen vagy pongyola alkalmazása is. A belső kulcsnyílású csavarok olvasónk által is felemlegetett, következetes hernyócsavarrá minősítése (holott NEM CSAK a hernyócsavarok lehetnek BKN-csavarok) csak a jéghegy csúcsa. Mi persze már tudjuk, hogy a rókafarkú fűrészek taxonómiai besorolása csak indok, egyfajta farokméregetési rituálé. Ne erőltessük hát az ilyesmit, és ha valaki elkezdi kifejteni, hogy a zajszint az valójában három, jól elkülöníthető fizikai mennyiség (hangnyomásszint, hangteljesítmény-szint, hangintenzitás-szint) közös, slendriánul összemosott megnevezése, nyugodtan kérdezzük meg az illetőt, hogy "Ugye jól látom, hogy amióta a nejed lelépett azzal a lufihajtogató bohóccal, nem dugtál?".

Olvasónk, F. Dániel hívta fel a figyelmet erre a remek szóra, amely az e-könyv sikertelen magyarítására tett, rendkívül bénán elsült kísérlet. Mi magunk egyébként örömmel használjuk a villany- előtagot (a villanygitár vagy a villanyposta örök kedvenceink), ám ez esetben a szó megalkotója alaposan mellélőtt. Elsőre azt sem tudja az ember, most a Facebook sikertelen magyarításáról van szó, vagy talán egy szakiskolai tankönyv az elektrotechnika alapjairól? Rosszul hangzik, értelmezhetetlen és béna, így ítéletünk egyértelmű: felesleges.

Minthogy már megírtuk, így most csak átemeljük társoldalunk, a plantsandbeasts.blog.hu vonatkozó fejezeteit:

"Ott van aztán ugyebár a színek kérdése. Lókedvelők a jószágok színkódolását firtató felvetésekre meglehetős agresszivitással szoktak reagálni, s előszeretettel hivatkoznak arra, hogy minden szakmának, így a lóért rajongásnak is, megvan a maga szaknyelve, mit kell akkor ezen fennakadni? Sajnos ezek az emberek egyszerűen nem értik a problémát. Hogy amúgy létező színeket saját, csak a lovak esetében használt névvel látnak el, az még sima szakmai sznobizmus, ami akár támogatható hozzáállás is volna. De már az, hogy egy színt egy másik, szintén létező színnek nevezzünk, kizárólag a lovak vonatkozásában, az egyszerűen érthetetlen mindenkinek, aki két lábú fajtársai között tölti ideje nagyobb részét. Konkretice: ha a barna széket barna széknek nevezzük, az ugyanolyan árnyalatú kabátot barna kabátnak, miért nevezzük az ugyanolyan árnyalatú lovat sárgának? Vajon milyen hatást váltana ki, ha az asztalosok holnaptól a kék, támlás széket kék támlás széknek , a kék karosszéket kék karosszéknek, ugyanakkor a kék ÁMDE támlátlan széket zöld széknek neveznék? Na ugye."

 Továbbá:

"Melegvérű lófajta, amely kifejezés amúgy csak újfent feltolja az agyunkban a vérzsírt, hiszen - a lóbuzikat leszámítva - mindenki tudja, hogy a világ valamennyi lova melegvérű, elvégre emlősök (Mammalia) volnának. Persze, akárcsak a színek esetén, itt is valami másról van szó. Értelmes ember módjára élénknek vagy nyugodt természetűnek nevezni az élénk vagy nyugodt természetű lovat, természetesen olyan, kispolgári értékrendet sugalmazó eljárás volna, amelyet a lóba belészerelmesedettek nem gyakorolhatnak. Így aztán a nyilvánvalóan teljesen félrevezető, semmiféle képzettársítással nem magyarázható >>meleg<< és >>hideg<< szavakkal nevesítik az adott természetet. Gratulálunk."

És akkor nem is említettem olyan szavakat, mint a zabla, a zabos turba, a voltizsálás vagy a kötőfék. Tiszta ciki.