Permanensen nyervákoló, tanultan tehetetlen emberek magyarázata arra, hogy nekik mitől megy rosszabbul a soruk. Nem eltagadva a mázlifaktor jelentőségét egy emberi sors alakulásában, megjegyzendő, hogy szinte mindig olyan tulajdonságot társít eme bevezetőhöz, amely inkább szorgalom és kitartás eredménye, mint a szerencsés körülményeké. Tehát még véletlenül sem azért könnyű nekem, mert 180 centi magas vagyok, így szék nélkül is felérem a felső polcot; nem, nekem könnyű, mert igazgatóhelyettes vagyok. Nekem könnyű, mert beszélek angolul (szarul, de mindegy az neki). Nekem könnyű, mert én jó vagyok matekból. Nekem könnyű, mert lefogytam 20 kilót. Nekem könnyű, mert le tudtam tenni a cigit. Neki bezzeg nehéz. Pedig ő is egész nap ül, és várja, hogy lefogyjon, várja, hogy le tudja tenni a cigit. Szeretne ő vezető lenni, bár ha feladat van, ő az első, aki kihúzza magát. Egész nap képes a kocsmában sörözve várni, hogy jó legyen matekból. Így megy ez. De persze nekem könnyű. Én közelebb lakom az iskolához.